|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 93 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 ... 91-93 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Merkel, Angela 2006. november 3.Angela Merkel német kancellár november 2-án Berlinben arról tájékoztatta Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnököt: felkérte José Manuel Barrosót, az Európai Bizottság elnökét, hogy a testület decemberben még egyszer vizsgálja meg a Románia és Bulgária által vállalt feladatok teljesítését. Angela Merkel a Bukarest által vállalt ígéretek teljesítéséhez kötötte Románia európai uniós csatlakozásának támogatását. Hasonlóan foglalt állást az elmúlt héten a német parlament, a Bundestag is, ratifikálva Bukarest és Szófia uniós csatlakozását. /Cseke Péter Tamás: Merkel szankciókkal fenyeget. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./2007. május 21.Május 18-19-én tartotta kongresszusát a Fidesz, Orbán Viktort megerősítették elnöki tisztségében. Kövér László, a párt választmányának elnöke az ország morális, gazdasági és politikai válságáról beszélt, s úgy vélte, ezért egy „abnormális, szélsőségesen gátlástalan és kapzsi klikk” tehető felelőssé. Joseph Daul, az Európai Parlament néppárti frakciójának vezetője, aki egyben Nicolas Sarkozy francia elnök üdvözletét tolmácsolta, azt mondta: Európának olyan politikusokra van szüksége, mint Orbán Viktor, Nicolas Sarkozy és Angela Merkel német kancellár. A kongresszuson részt vevő Wilfried Martens, az Európai Néppárt elnöke bírálta a magyar kormány „különutas” politikáját Oroszország irányába, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy Orbán megújítja a politikai életet. Ehhez azonban az kell, hogy visszakerüljön a hatalomba – tette hozzá a Néppárt elnöke. A szavazás ideje alatt Tőkés László Királyhágó-melléki református püspök is felszólalt. /Lokodi Imre: Fidesz-nagygyűlés – marad Orbán. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 21./ Új politika megalkotására van szükség Magyarországon Orbán Viktor, a Fidesz újraválasztott elnöke szerint. Kósa Lajos úgy fogalmazott, hogy „Kádár János itt van közöttünk, és napjainkban posztkádári Magyarországon élünk, ahol nem polgári, hanem szocialista demokrácia van”. Varga Mihály szerint ma Magyarországon tudatosan folyik az állam lerombolása, az államigazgatás szétverése. Semjén Zsolt, a KDNP elnöke úgy vélte, Magyarország csak attól a frakciószövetségtől remélhet megoldást a mai helyzetre, amelyet a Fidesz-KDNP alkot. Tőkés László püspök arról beszélt, hogy a magyar állam nemhogy határokon átívelő nemzetpolitikát, de még korlátozott nemzeti állampolitikát sem képvisel. „Nemzetünk a saját országában pusztul”, saját magyar államunk nem védi, nem képviseli, nem érvényesíti az elvárható mértékben nemzeti érdekeinket – mondta Tőkés, aki ellenpéldaként Romániát és Szlovákiát említette. Lezsák Sándor, a Fidesszel szövetséges Nemzeti Fórum elnöke bejelentette: új lakiteleki nyilatkozat megalkotására készülnek, amelyet az eredeti dokumentum aláírásának huszadik évfordulóján fogadhatnak el. /Vezér maradt Orbán Viktor. = Krónika (Kolozsvár), máj. 21./2007. augusztus 22.Az az igazság, hogy én mélyen ellenzem, hogy itt van. Szerintem ez a Parlament a köztársaság Parlamentje, és nem jó a királyság jelképét idehozni. A jobboldali konzervatív kormány döntött így, Orbán miniszterelnök úr – e szavakkal mutatta be a Szent Koronát Gyurcsány Ferenc a Parlament kupolatermében az egynapos látogatáson tartózkodó Angela Merkel német kancellárnak. /Különös tárlatvezetés Merkelnek. = Magyar Nemzet, aug. 22./2008. április 3.Bukarestben április 2-án megkezdődött a NATO csúcsértekezlete, a küldöttségek tagjait fogadáson látta vendégül Traian Basescu államfő és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök. Bukarestbe érkezett Angela Merkel német kancellár, Gordon Brown angol miniszterelnök és Nicholas Sarkozy francia elnök is. A tengerparti Neptunon Bush–Basescu találkozóra került sor. A két államfő munkaebédje alkalmával a NATO-csúcs napirendjén szereplő kérdések mellett érintették többek közt a vízumkötelezettség eltörlését. A rendőrség NATO-ellenes tüntetést szervező fiatalokra csapott le Bukarestben, a lengyel, német és román állampolgárságú tüntetőket kihallgatják. /Bukarestben megkezdődött a NATO csúcsértekezlete. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./ George W. Bush bukaresti beszédében a tavaly Afganisztánban elhunyt Aurel Marcu román katona emléke előtt tisztelgett. /Bush. Aurel Marcu emléke előtt tisztelgett George W. Bush. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./ George Bush amerikai elnök Neptunba indult, ahol a tengerparti protokollvillában Traian Basescu elnökkel találkozott. A megbeszélés utáni közös sajtóértekezleten a két államfő kifejtette: túl kell lépni a hidegháborús szemléleten, össze kell fogni a fenyegetések ellen, a NATO bővítése az általános biztonságot szolgálja. Mindezzel a román fél is egyetért – derült ki Basescu elnök felszólalásából. Bush hangsúlyozta: Romániának vezető szerepet kell betöltenie a Fekete-tenger térségében. Ebben a körzetben olyan veszélyekkel kell szembenézni, mint amilyen a drog-, a fegyver- és az emberkereskedelem. Bush dicsérő szavakkal illette Románia gazdasági fejlődését. Basescu köszönetet mondott az Egyesült Államoknak, amiért kötelezettséget vállal a Fekete-tengeri térség biztonságának védelméért. /Bush–Basescu találkozó Neptunon. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./2009. szeptember 1.Kereken hetven évvel ezelőtt, 1939. szeptember elsején, amikor Németország támadást indított Lengyelország ellen, elkezdődött a második világháború. Közel hat évig tartó harcok során sikerült megsemmisíteni az egyik gonoszt, a nácizmus. Ikertestvére, a kommunizmust viszont nem, ami további félévszázad szörnyűséget jelentett a rabszolgasorsba taszított Közép- és Kelet-Európa számára. Európa arculata gyökeresen megváltozott a háborúban, illetve az azt követő „rendezés” során: a történelem legnagyobb népirtása, illetve etnikai tisztogatása nyomán milliós nagyságrendű népcsoportok tűntek el szülőföldjükről, a határokat erőszakosan átrajzolták, Európát önkényesen ketté szakították. A németek szembenéztek múltjuk sötét periódusával. Bocsánatot kértek, nyíltan elismerik bűnüket, ahogy a minap Angela Merkel kancellár tette. Szögesen ellentétes viszont a másik szörnyeteg, a kommunizmus hazájának viszonya a múlthoz: Moszkva nem mondott le hatalmi vágyairól, nem mutat olyan hajlandóságot az önvizsgálatra. Sőt, egykori áldozatai ellen emel vádakat. Medvegyev orosz elnök például náci szimpátiával vádolta a balti országokat és Ukrajnát. Putyin kormányfő pedig a kelet-európaiak állítólagos „történelemhamisítását” ítélte el. „Történelemhamisítás” alatt Moszkva természetesen azt érti, ha a kelet-európai országok megszállásnak, leigázásnak, s nem felszabadításnak tekintik a Vörös Hadsereg bevonulását. Ahova a Szovjetunió, a Vörös Hadsereg eljutott, ott népirtás és mértéktelen pusztítás volt. Ismeretes, hogy 1940-ben, a katyini tömegmészárlásoknál a lengyel nép krémje-java vesztette életét a KGB gyilkosai kezében. 1945-ben Sztálin megcsonkította Lengyelországot, elcsatolták keleti felét, beleértve a lengyel nemzeti szentélynek tartott Lemberget városát is (lengyelül Lwów, ma Lviv Ukrajnában), etnikai tisztogatás révén, pedig több millió lengyelt űzték el őseik szülőföldjéről, az elcsatolt keleti területekről. Ráadásként rájuk erőszakolták a kommunizmust. /Chirmiciu András: Viharos történelem. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 1./2009. november 9.Nemcsak Európa, hanem az egész világ Németországgal ünnepli november 9-án a hírhedt, 1961-ben épült, 28 éven keresztül megosztó berlini fal leomlásának 20. évfordulóját. A fal leomlásában döntő szerepe volt az akkori keletnémet ellenzéki mozgalmaknak, az 1989-ben rendszeressé vált hétfői tüntetéseknek, a lipcseieknek, a drezdaiaknak és a berlinieknek, meghátrálásra kényszerítették az egykori kommunista rezsimet, Erich Honeckert, Egon Krenzt és a többieket. Mindehhez szükség volt az akkori Szovjetunió és az Egyesült Államok támogatására, Mihail Gorbacsov híres „glasznoszty és peresztrojka” politikájára, és szükség volt a lengyel Szolidaritásra, Lech Walesára, továbbá a vasfüggöny magyarországi lebontására és a szeptemberi, keletnémetek tízezreinek Nyugatra történő kiutazását lehetővé tévő határnyitásra. Ugyanúgy szükség volt Helmut Kohl kamcellárra és Hans-Dietrich Genscherre, akik felismerték, hogy a fal leomlása történelmi lehetőséget nyitott a német egység helyreállítására, ami 1990. október 3-án valósult meg. Helytálló az egykori NDK-ban felnőtt első keletnémet kancellár, Angela Merkel azon kijelentése, amely szerint 1989. november 9-e az újkori német történelem legboldogabb napja volt. /Berlini fal: Németországgal ünnepel a világ. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./2010. január 8.Új szakok a BBTE-nBár az államilag támogatott helyek száma nem csökken, és a jövő tanévtől több új szakot is beindítanak a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, az állami támogatások késése megnehezíti a felsőoktatási intézmény működését. Gyergyószentmiklóson földméréstan, Kolozsváron múzeológia szak indul – többek között – a következő tanévben a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatán – tudtuk meg csütörtökön Magyari Tivadar rektorhelyettestől. „Kevés új szakot indítunk idén, mert amit lehetett, korábban már beindítottuk. Több mint 70 magyar szak van, a jövőben inkább arra fogunk koncentrálni, hogy ezeket megerősítsük. Olyan szakok indulnak, amelyek tavaly nem indulhattak el. A muzeológia például már tavaly tervbe volt véve” – magyarázta Magyari. A rektorhelyettes szerint a legfontosabb új szak a földméréstan. „Ez egy fontos lépés, mert – mint tudjuk – a mérnöki képzés terén a magyar oktatás még mindig elmaradott” – beszélt a magyar felsőoktatás hiányosságairól a rektorhelyettes. Ezzel szemben jó hírnek számít, hogy nem csökken az államilag támogatott helyek száma. „Szerdán kaptam meg a minisztériumtól az értesítést, amelyben közölték, hogy nem csökken az államilag támogatott helyek száma sem a román, sem a magyar tagozaton. Ebben a pénzügyi helyzetben rosszabb is lehetett volna” – fogalmazta meg félelmeit a rektorhelyettes. Hozzátette, hogy míg a kilencvenes években küzdeni kellett a magyar nyelvű oktatás bővítéséért, jelenleg alig sikerül betölteniük az állam által jóváhagyott 1100–1200 fős keretet. A sajtótájékoztatón Andrei Marga rektor újságírói kérdésre reagálva kijelentette: a doktorandusok sínylik meg a kutatásra szánt pénzkeret csökkentését. Magyari Tivadar rektorhelyettes szerint késve, megkurtítva, visszatartva érkeznek a pénzösszegek az államtól, s ezeket csak előre meghatározott célra használhatják fel. Jelenleg azok az összegek késnek, amelyeket – bár részben uniós forrásból származnak –, az állam kezel és amelyből épp a doktorandusok ösztöndíjának a kifizetését fedeznék. „Mivel állami intézmény vagyunk, nem szabad átcsoportosítanunk a pénzt. Annyit tehetünk csupán, hogy ideiglenesen kölcsönveszünk egyik zsebünkből a másikba” – panaszolta Magyari. Hozzátette, az egyetem költségvetésének negyven százalékát önmaga termeli meg. A bevételek az eladott könyvek árából, illetve a botanikus kert szerény jövedelméből, a különböző rendezvények profitjából származnak. Ehhez adódnak hozzá a pályázati pénzek, illetve a diákok által befizetett tandíjak, ez utóbbi az egyik legjelentősebb bevételi forrása a BBTE-nek. „Mégiscsak állami egyetem vagyunk, és lassan az intézmény felét mi tartjuk el. Belegondolni is rossz, hogy mi történne, ha a logisztika és a fizetések fedezésekor csak az államtól kapott pénzekre hagyatkozhatnánk” – mondta Magyari. Mint kifejtette, az egyetem saját bevételével sem tudnak önállóan gazdálkodni, például idén nem tudnak sem oktatókat, sem kisegítő személyzetet alkalmazni, amire a 80-as évek óta nem volt példa. A BBTE-n 22 diákra jut egy tanerő, s ezzel elmarad a nívós európai egyetemeken megszokott átlagtól. Andrei Marga arról is beszámolt, hogy májusig Kolozsvárra érkezik Angela Merkel német kancellár, hogy átvegye a felsőfokú oktatási intézmény Doctor Honoris Causa címét. Kiss Előd-Gergely. Forrás: Krónika (Kolozsvár) 2010. október 12.Bukarestbe érkezett Angela MerkelAngela Merkel német kancellárt a Victoria palotában fogadta Emil Boc miniszterelnök. A két kormányfő sajtótájékoztatót tart majd a találkozó végén. Ezután Merkel Traian Băsescuval találkozik, majd Kolozsvárra megy, ahol a Babeş-Bolyai Tudományegyetem díszdoktorává avatják. Angela Merkel másodszor jár Romániában mióta kancellárrá választották. Ezelőtt 2008-ban, a NATO csúcstalálkozó alkalmával járt itt. Elődje, Gerhard Schröder szintén kétszer tett hivatalos látogatást Romániában. A német kormányfő ezután Bulgáriába utazik, ahol találkozik Boriszov miniszterelnökkel és Prvanov elnökkel. Manna.ro 2010. október 13.Adósság, restitúció és schengeni csatlakozás – Romániában járt RomániNémetország és Románia 130 évvel ezelőtt, 1880 februárjában vette fel a diplomáciai kapcsolatot. Erről is megemlékezett tegnap bukaresti megbeszélésein Angela Merkel német kancellár, aki ebben a minőségében már másodszor látogatott a román fővárosba. Két évvel ezelőtt a NATO-csúcsértekezleten járt ott. Tegnap előbb Emil Boc miniszterelnökkel egyeztetett a kancellár, majd Traian Băsescu államfővel tárgyalt, aki díszebédet is adott tiszteletére, majd Kolozsvárra utazott, ahol a Babeş–Bolyai Tudományegyetem díszdoktorává avatták. Románia csatlakozása a schengeni övezethez csakis azon múlik majd, hogy megbízhatóan ellenőrzi-e az ország az északkeleti határait, amelyek egyben az Európai Unió külső határai is. Ezt nyilatkozta Merkel a román kormányfővel tartott egyeztetés után. Leszögezte, hogy sem az EU Bizottsága, sem Németország nem köti a belépést politikai feltételekhez, mint például a Romániából nyugat-európába sereglő romák ügyének megoldásához. Emil Boc is azt hangoztatta, hogy nem volna szerencsés a belépést politikai okokból késleltetni, mivel az ország 2011 márciusára teljesít minden technikai feltételt. A két politikus közös sajtóértekezletén firtatták az újságírók a román kormány 143 millió eurós adósságának a sorsát, ennyi pénzzel tartozik állítólag csak német cégeknek a végrehajtó hatalom. Mind a kancellár, mind a miniszterelnök reményét fejezte ki, hogy mihamarabb megkapják követelésüket a vállalkozások. Boc hozzáfűzte, hogy szélesebb körű együttműködésre számít a német gazdasági élet szereplőivel például a szállítás, az idegenforgalom, a mezőgazdaság és a megújuló energia felhasználásának terén. Angela Merkel közölte, hogy felvetette a megbeszélésen a hajdan elállamosított ingatlanok visszaszolgáltatásának lassú folyamatát. Mint mondta, az érdekelt német állampolgárok nevében tette szóvá a bonyolult bürokratikus eljárást. Megjegyezte továbbá, hogy Romániának folytatnia kell az igazságszolgáltatási reformot, amelynek még nem ért a végére, és a haladás nyomon követésében támaszkodjon az Európai Bizottság Együttműködési és Ellenőrzési Rendszerére. M. Zs. Reggeli Újság (Nagyvárad) 2010. október 13.„A BBTE példa arra, amit meg szeretnénk valósítani az Európai Unióban”A díszdoktori cím átvételekor a német kancellár a kolozsvári egyetem multikulturalitását méltatta, majd a gazdasági válságról beszélt. Babeş-Bolyai Tudományegyetem multikulturalitása annak példája, amit meg szeretnénk valósítani az Európai Unióban – kezdte beszédét Angela Merkel a díszdoktori cím átvétele után. A német kancellár méltatta a kolozsvári egyetem többnyelvűségét, kiemelve, hogy Erdélyben a románok, magyarok és németek békésen élnek egymás mellett. Markel elmondta, szívesen ellátogatott volna Nagyszebenbe is, azonban időhiány miatt a szász várost egy későbbi látogatásakor ejti útba. A politikus kifejtette, büszke arra, hogy Erdélyben sok fiatal érdeklődik a német történelem és kultúra iránt. Németország és Románia viszonyát jó politikai és gazdasági kapcsolatok jellemzik: ez a délelőtti tárgyalásokon is látszott – mondta, utalva a Traian Băsescuval és Emil Bockal való bukaresti találkozójára. Merkel a gazdasági válsággal kapcsolatban elmondta, az európai gazdaság új felépítésére van szükség. Az európai országok ugyanakkor csakis közös erővel győzhetik le a közös problémákat. „Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy hasonló gazdasági válságok nem ismétlődnek meg. A gazdasági növekedést hatékonyan kell használnunk: fenntartható, és nem egy adósságokra alapozó növekedés szükséges” – fogalmazott a kancellár, hozzátéve, hogy az európai gazdaság új felépítéséről épp a napokban folynak tárgyalások. A kancellár, miután lezajlott a ceremónia az egyetem Aula Magna dísztermében, Andrei Marga BBTE-rektorral tanácskozott. Ezt követően Marga a Német Intézethez kísérte Merkelt, ahol a BBTE német tagozatának tanáraival és diákjaival beszélgettek, majd a rektor a repülőtérre kísérte a kancellárt. Nyugati Jelen (Arad) 2010. október 13.Németország támogatja Románia schengeni csatlakozását – Német vállalatoknak is tartozik a román államAngela Merkel német kancellár bukaresti tárgyalásain megígérte, hogy méltányosan értékelik majd Romániának a Schengen-övezethez való csatlakozás érdekében tett erőfeszítéseit. A németek szerint a roma kérdés nem lehet elbírálási szempont. A romák helyzete nem lehet szempont azok számára, akik döntenek majd Romániának a schengeni övezethez való csatlakozásáról – mondta Angela Merkel német kancellár, aki kedden Bukarestben tárgyalt. Az Emil Boc miniszterelnökkel folytatott megbeszélést követően Merkel kijelentette, hogy a romakérdés nem játszik szerepet Románia schengeni csatlakozási folyamatában, de fontos, hogy a keleti határon jogszerűen történjen az átlépés, és legyenek meg az ehhez szükséges technikai feltételek. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a Schengen-határ Románia felőli külső részén ne korrupcióval és törvénytelenül történjen a vízumkibocsátás. Merkel a Traian Băsescu államfővel folytatott tárgyalások után kijelentette, hogy Németország méltányosan értékeli majd Romániának a csatlakozás érdekében tett erőfeszítéseit. A megbeszéléseken szó esett még a hazai igazságügyi rendszerről, amelyet az Európai Bizottság továbbra is figyelemmel kísér. Merkel elmondta, hogy az igazságügy területén nagyon fontos az átláthatóság azoknak a német vállalkozóknak, akik Romániában akarnak beruházni. A német kancellár elismerését fejezte ki Romániának a bukaresti kormány által alkalmazott megszorító intézkedések miatt, amelyeket szigorúaknak nevezett. Merkel támogatást ígért Romániának, hogy Bukarest javítsa az európai pénzek lehívásának és felhasználásának mértékét. Kiemelte, hogy Romániának és Németországnak közös érdeke a magát Moldovai Köztársaságtól függetlennek valló Dnyeszteren túli terület helyzetének és Nyugat-Balkán kérdésének rendezése. Merkel több kérést is megfogalmazott Romániával szemben. A német kancellár azt kérte, hogy a beruházók megfelelő jogi garanciákat kapjanak a biztos és kiszámítható beruházási légkör megteremtése érdekében, és sürgette a német vállalkozásokkal szemben román állami vállalatok által felhalmozott adósságok törlesztését. Gheorghe Gherghina, a pénzügyminisztérium államtitkára megerősítette a Hotnews című portálnak, hogy a román állami vállalatoknak valóban van adósságuk a német vállalkozásokkal szemben. Az államtitkár szerint az egyik ilyen vállalat a Román Állami Vasutaknak az infrastruktúra karbantartásával foglalkozó részlege. Emil Boc azonban megígérte Merkelnek, a román állam valamennyi vállalattal szemben kifizeti az adósságát, hogy ezzel is segítse a gazdaság fellendülését. A német politikus Boc-kal folytatott tárgyaláson a romániai német kisebbségtől a kommunizmus idején elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásának felgyorsítását is kérte. Boc ugyanakkor üdvözölte, hogy január 1-jétől Németország megnyitotta határait az idénymunkások előtt, így román állampolgárok is mehetnek 2011-től Németországba idénymunkásként. Szabadság (Kolozsvár) 2010. október 13.Merkel: a romák helyzete nem lehet szempont Románia schengeni csatlakozásakor(MTI) – A romák helyzete nem lehet szempont azok számára, akik döntenek majd Romániának a schengeni övezethez való csatlakozásáról – mondta Angela Merkel német kancellár, miután kedden Bukarestben tárgyalt román vezetőkkel. Az Emil Boc miniszterelnökkel folytatott megbeszélést követően Merkel kijelentette, hogy a romakérdés nem játszik szerepet Románia schengeni csatlakozási folyamatában, de fontos, hogy a keleti határon jogszerűen történjen az átlépés, és legyenek meg az ehhez szükséges technikai feltételek. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a Schengen-határ Románia felőli külső részén ne korrupcióval és ne törvénytelenül történjen a vízumkibocsátás. Merkel a Traian Basescu államfővel folytatott tárgyalások után kijelentette, hogy Németország méltányosan értékeli majd Romániának a csatlakozás érdekében tett erőfeszítéseit. A megbeszéléseken szó esett még a román igazságügyi rendszerről, amelyet az Európai Bizottság továbbra is figyelemmel kísér. Merkel elmondta, hogy az igazságügy területén nagyon fontos az átláthatóság a német vállalkozók számára, akik Romániában akarnak beruházni. A német kancellár elismerését fejezte ki a román kormány által bevezetett megszorító intézkedések miatt, amelyeket szigorúaknak minősített. Merkel támogatást ígért Romániának abban, hogy növelje az európai pénzek lehívásának és felhasználásának mértékét. Merkel több kérést is megfogalmazott Romániával szemben. Például azt, hogy a beruházók megfelelő jogi garanciákat kapjanak a biztos és kiszámítható beruházási légkör megteremtése érdekében. Sürgette a román állami vállalatok által a német vállalkozásokkal szemben felhalmozott adósságok törlesztését. A német politikus a román kormányfővel folytatott tárgyaláson a romániai német kisebbségtől a kommunizmus idején elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásának felgyorsítását is kérte. A kancellár kedden délután Kolozsvárra utazott, ahol átvette a Babes-Bolyai Tudományegyetem díszdoktori címét, és ebből az alkalomból előadást tartott. Népújság (Marosvásárhely) 2010. október 14.Magyari: nem áll összefüggésben a BBTE honlapjának feltörése Merkel látogatásávalMagyari Tivadar, a BBTE magyar tagozatának vezetője szerint nem áll összefüggésben a BBTE honlapjának tegnap hajnali feltörése és Angela Merkel német kancellár látogatása. Magyari szerint a sajtó kapcsolta össze a két eseményt. „Ugyanazon az éjjel feltörték és hasonló szöveggel látták el a kolozsvári Műszaki Egyetem honlapját is, ahova nem látogatott senki fontos személy. Az obszcén, de amúgy zavaros fogalmazású, értelmetlen mondat, amit a honlapra feltettek, semmiben sem utal sem egyetemre, sem kancellárra, hanem arra, hogy valakinek nincs elég söre” – hangoztatta Magyari. Szerinte elképzelhető, hogy a tettes a műszaki egyetemhez közeli személy. „Szerintem diákcsíny volt. A rendőrség viszont nem ismeri ezt a fogalmat” – sommázott Magyari. (hírszerk.) Transindex 2010. október 21.A multikulturalitás vége?Angela Merkel német kancellár, a Babes-Bolyai egyetem (mint a rektori hivatal és a hivatalos román média által multikultinak kinyilatkoztatott univerzum) frissen díszdoktorrá avatott nagyasszonya, konzervatív politikus kijelentette a minap, hogy megbukott Németországban a multikulturalitás. Avagy az ezt hirdető neoliberális politika. Az ország hivatalosságai ráébredtek arra, amiről a sajtó és a közvélemény, de még az átlagos átutazó és vendégmunkát vállaló is tudott: a muzulmán bevándorlók integrálhatatlanok. Lehetnek kivételek, mint pl. a Cobra 11 tévésorozat derék közlekedésrendészeti szuperzsaruja, ill. az őt alakító német–török színész, de a többség, akik előbb vendégmunkások, aztán tartósan megtelepülők lettek Németországban, tulajdonképpen török–arab emigránsok, semmi hajlandóságot sem mutatnak második, sőt harmadik nemzedékben sem arra, hogy Németország európai típusú civilizációjába és kulturális közegébe integrálódjanak. A II. világháború utáni Németország soha nem kérte fennállása óta, hogy asszimilálódjanak, csupán tartsák be az együttélés minimális szabályait, ha már a jólét haszonélvezői. (Ugyanezt követeli meg Franciaország is és nem csak az afroázsiaiaktól, de a bolgár–román romáktól is.) Ehelyett mecsetek, burkák, muzulmán nőpolitikai áldozatok, drogkereskedelem, az európai gondolat megvetése, szeparált iszlám iskolák, terrrorista akadémiák lepték el az országot, mohamedán idegengyűlölő tanok terjesztése folyik német államsegéllyel, államsegélyen.... A fenti exkluzív eszmékkel kitűnően meg lehet bénítani, gajra lehet tenni egy olyan jól működő államot, mint Németország. Ez az ideológia és a nyomában járó erőszakhullám nem olyan, mint a szocializmus, amit le lehet rázni, bele lehet fordítani a Speebe, Dunába, Majnába. Ez megtapad és mindent kikezd, megemészt. (A neonácikat meg lehet fékezni, a derviseket aligha.) A jobb érzésű európai polgár nem mer ellene tiltakozni, nehogy nácinak nézzék –suttogta egy idősebb hölgy néhány évvel ezelőtt egy multikulti- konferencián. Lehet, hogy súlyos lelkiismereti válság köszönt rá a jóérzésű, becsületes, politikailag érzékeny polgárokra, a társadalmi igazságosság híveire? Van a fentiekre jó megoldás? Meg kellene kérdezni azokat, akik lelkiismeretlenül hatolnak be a schengeni övezetbe, miért teszik, mit remélnek? Mekkora belátással vannak, mitől jogosult bevándorlásuk, majd szeparatizmusuk? És az Európai Unióban letelepedve azt valami mássá, minőségileg ismét silányabb világgá kívánják degradálni? (Esetleg, ha Törökország belép az Unióba, akkor ők veszik át mindenütt az irányítást? Lehet, hogy jön az újabb török hódoltság kora s nem csak 150 év lesz?) Meddig lehet a segélyeket jó lelkiismeretel folyósítani? Németországnak korábban is voltak bevándorlói. Azok még sikeresen integrálódtak. Munkát vállaltak, alkottak, megtanultak németül. Naggyá tették az országot. Nobel-díjakat nyertek a befogadóknak. Még akkor is, ha a 12 éves barna köd, az állami üldözés, a holokauszt egy időre tragikusan megszakította az együttélés természetes folyamatát. Népújság (Marosvásárhely) 2010. október 21.Tőkés a kolozsvári egyetem „hamis multikulturalitására” figyelmeztette MerkeltA kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) „hamis multikulturalitására” figyelmeztette Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke Angela Merkel német kancellárt, akit díszdoktori címmel tüntetett ki az erdélyi felsőoktatási intézmény. Az EMNT elnöke - csütörtöki közleménye szerint - Merkel közelmúltbeli kolozsvári látogatását megelőzően levélben kereste meg a német kancellár külpolitikai főtanácsadóját, hogy figyelmeztessen a BBTE „hamis multikulturalitására”, és emlékeztesse a kancellárt az egykori Bolyai Egyetem „erőszakos felszámolására”. Tőkés azzal indokolta a levél megírását, hogy Merkel „nehogy áldozatul essen a hivatalos félrevezetésnek”, és ne próbálják felhasználni „a diszkriminatív román oktatáspolitika legitimálására”. Az EMNT elnöke szerint a levél tartalma a látogatás után bő egy hetes késéssel szivárgott ki a román sajtóba, ezért a korrekt tájékoztatás érdekében ő maga ismerteti most a Merkel főtanácsadójának írt levelét. A levélben a volt református püspök gratulált Angela Merkel díszdoktori címéhez, majd megállapította, hogy a XVI. századi gyökerekre visszanyúló kolozsvári egyetem eredetileg Bolyai János nevét viselte. „1959-ben azonban az egyre erőszakosabb román nacionál-kommunista diktatúra a magyar egyetemet önkényesen felszámolta, és az új keletű Victor Babes román egyetembe olvasztotta, majd teljesen elrománosította” - írta az erdélyi magyar politikus Merkel főtanácsadójának. Emlékeztetett arra, hogy 1989 óta eredménytelenül küzdenek a hajdani magyar egyetem helyreállításáért, „a magyar nyelvű felsőoktatás törvényes engedélyezéséért”. Tőkés szerint nem felel meg a valóságnak, hogy a BBTE „multikulturális” egyetem, hiszen az 1959-es egyetemegyesítés óta ugyan valamelyest javult a helyzet a kolozsvári intézményben, a magyar és a német hallgatók anyanyelvű oktatása terén van némi előrelépés, de mindez mit sem változtat a lényegen: az egykori magyar intézmény brutális és jogszerűtlen megszüntetésén. Az EMNT elnöke szerint „a román kirakatpolitika a felszínes többnyelvűség javára tett engedményeivel csupán egy Európának tetsző látszatot táplál, miközben továbbra is a román nacionalizmus szellemében diszkriminálja a kisebbségi oktatást” - olvasható a közleményben. MTI 2010. október 29.Egy váradi történész agitátori csúsztatásaiEgy bizonyos Gabriel Moisa, aki a történelemtudományok doktoraként a Nagyváradi (román) Egyetemen oktat, a minap politikai töltetű eszmefuttatást tett közzé az egyik helyi lapban A történelem nem ismeretének lehetséges következménye címmel. Bár ne tette volna. Mert egyrészt „tudós emberként és tanárként” nem tett egyebet, mint a román olvasókat a magyarok ellen hergelte, másrészt történészként sikerült lebőgetnie önmagát, kollégáit, az őt foglalkoztató és fizető intézményt egyaránt. Legkevésbé persze a cikkét közlő lapot, amely amúgy is naponta ontja a magyarfaló-gyalázó cikkeket. A legérthetetlenebb az, hogy miért kell egy fiatalnak mondható, a kommunista rezsim agymosodáit vélhetően koránál fogva is elkerült váradi román értelmiséginek azzal bizonygatnia „jó románságát”, hogy a manipulál, csúsztat, uszít? Miért érzi vajon önmagára kötelezőnek azt, hogy pl. Tőkés Lászlót írásban rugdossa s ezzel jó pontokat szerezzen magának... de ki előtt? Önkéntelenül is arra gondol a külső szemlélő, hogy ezek az önjelölt „publicisták” nem is önjelöltek, hanem talán fizetett szellemi agresszorok... Mert mit csinált G. M.? Tudálékosnak, tanárinak, kioktatónak szánt, „akadémikus” mázba csomagolt írásában azt igyekezett bizonygatni a váradi román olvasónak, hogy a Kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem – noha nem szerepel a világ első ötszáz felsőoktatási intézményének minőséglistáján – egy kiváló, európai szintű és modellértékű intézmény már csak azért is, mert Angela Merkel német kancellár a minap ott járt. S ottjártában – miközben díszdoktorrá avatták – agyba-főbe dicsérte az egyetemet és annak „valódi” multikulturalizmusát. Nem is tehetett mást szegény Angela, hiszen a dísztoktori laudációt saját anyanyelvén, németül mondták el neki, mégpedig a zsidó származású Gyémánt László. Teljes multikulti: egy magyar zsidó németül a román egyetemen, quod erat demonstrandum. Moisa elsőként itt csúsztat. Elolvasva a német kancellár köszönőbeszédét – amit a cikkíró talán elmulasztott – kiderül, hogy Merkel ki sem ejtette a multikulturalizmus szót a száján, csupán a három erdélyi nemzet (német, magyar, román) békés együttélését dicsérte, miközben egy merőben protokolláris szöveget mondott el teljesen semleges történeti és kulturális utalásokkal megtűzdelve. Aztán hazautazott, és pár nap múlva előállt azóta is sokat tárgyalt, nagy botrányt kiváltó kijelentésével, miszerint a multikulturalizmus Németországban megbukott, mivel ennek a lózungnak az örve alatt pusztán arra törekedett a többség, hogy a kisebbségeket asszimilálja. Akárcsak a kolosvári egyetemen és szerte Romániában. (Lásd a keretes írást.) Tőkés László erdélyi európai képviselő, az EP alelnöke – ismerve a német kancellár romániai útját és programját – jó előre sietett felvilágosítani őt levélben a BBTE hamis multikulturalitásáról, illetve emlékeztetni a volt erdélyi magyar tudományegyetem erőszakos felszámolására. Tudván tudta, hogy Merkelnek Kolozsváron a kozmetikázott képet fogják mutatni, a kirakatot, majd pedig a magyarbarátnak nem mondható Andrei Marga és a román sajtó őt magát is ebbe a kirakatba fogja pakolni. Tőkés levelét – hogy, hogy nem – csak egy hetes késéssel szivárogtatta ki a román média (vagy titkosszolgálat?), miután már a német kancellárral kifényeztették a BBTE-et. Utólag Tőkés László „szélsőséges sovinizmusának” bizonyítékaképpen kolportálták a levelet, mondván: képviselőnk be akarta feketíteni az egyetemet a rangos külhoni vendég előtt. A váradi történész még ennél is tovább megy cikkében: szerinte Tőkés szavaira senki rá sem hederít, lám, Angela Merkel is valósnak látta a hamis multikultot. Majd a román nemzetpolitikai propaganda diadalát zengve tovább rugdossa Tőkést, mondván: történelemhamisítást követ el Merkelhez írt levelében. Erre már felkapja a fejét a román olvasó, hiszen egy történész mondja, aki csak ért hozzá, nem? Moisa szerint ugyanis Nicolae Ceauşescunak semmi köze nem volt és nem lehetett a Bolyai Egyetem beolvasztásához a Babeşbe, mivel 1959-ben csak bukaresti pártmunkával foglalkozott. Tőkés viszont azt írta: „Nem felel meg a valóságnak, hogy a BBTE »multikulturális« egyetem volna. Az annak idején Nicolae Ceauşescu néhai diktátor által levezényelt »egyesítés« óta ugyan valamelyest javult a helyzet, s a magyar és a német hallgatók anyanyelvű oktatása terén ugyan történt némi előrelépés – mindez azonban mit sem változtat a lényegen: az egykori magyar intézmény brutális és jogszerűtlen megszüntetésén. A román kirakatpolitika a felszínes többnyelvűség javára tett engedményeivel csupán egy Európának tetsző látszatot táplál, miközben továbbra is a többségi – román – nacionalizmus szellemében diszkriminálja a kisebbségi oktatást. Erre nézve igen jellemző eset annak a két jeles magyar egyetemi oktatónak – Hantz Péternek és Kovács Lehelnek – az állásukból való jogellenes eltávolítása, akik a létező román feliratok mellé magyar és német nyelvű feliratokat próbáltak elhelyezni a tanintézetben.” Az idézet második felében szereplő látleletet politikailag lehet vitatni, de a két oktató kirúgása tény, továbbá az is – és ez Gabriel Moisa nagyváradi egyetemi tanárra, történészre nézve rettenetes blama –, hogy a Román Kommunista Párt központi bizottsága valóban az ifjú pártaktivista és egyben katonatiszt Ceauşescut küldte le Kolozsvárra 1959-ben az egyetemegyesítést nyélbe ütni. Ennek ma már alaposan dokumentált irodalma van, ez történeti tény. Ezt egy általános iskolai történelemtanárnak is tudnia kell. Ha nem tudja, mert annak idején nem tanulta, nézzen utána! Hogyan tanítja, ha rosszul tudja? Így? G. M. akkor is „hibázik”, amikor Tőkés Lászlónak felrója a nacionálkommunista fogalom használatát, mondván, hogy az ötvenes években ez nem volt jellemző, hanem majd csak 1965 után. Egy történész ne tudná, hogy Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után nem sokkal már meg is kezdődött Romániában az ún. desztalinizáció és deszovjetizálás, amely 1958-ra gyakorlatilag lezárult? A „virtigli mezei román” Ceauşescu gyors felemelkedése épp ennek, azaz a honi nacionálkommunizmus szárba szökkenésének tudható be, ami a Csehszlovákiába való be nem vonulásban kulminál 1968-ban, majd ezt követően kezd paroxisztikus elemekkel telítődni egészen 1989. december 16-áig, amikor is a tőkési ellenállással szolidarizáló tömegakaratot meglovagolva a reformkommunisták és a Securitate patrióta szárnya fordulatot idéz elő. Megszabadulva a kommunizmustól, de átmentve a nacionalizmust. Ami, lám, történészi berkekben is máig virul... Dénes László Bíró Béla sepsiszentgyörgyi-brassói publicista Multikulti – sok vagy kevés? című nemrég megjelent cikkében kifejti: „Angela Merkel a CDU és a CSU fiataljai előtt egy héttel ezelőtt kimondta azt, ami a Theo Sarrazin könyve körül folyó vitában már ott lappangott: megbukott az a multikulturális megközelítés, miszerint egyszerűen csak élünk egymás mellett, és boldogok vagyunk egymástól. Hogy miről is van szó, azt a párt más funkcionáriusai, akiket nem terhel kancellári felelősség még világosabban kifejtették: az idegeneknek a német társadalomba egyénenként-egyénekként és nem közösségekként kell ’integrálódniuk’. Ha Merkel megbotránkoztató mondatát alaposan végiggondoljuk, rá kell jönnünk, a kancellár asszonynak voltaképpen igaza van. Csak nem úgy, ahogyan ő gondolja. A multikultinak nevezett teória és társadalmi gyakorlat valóban megbukott, de nem azért, mert túlságosan liberális (azaz szabadelvű) lett volna, hanem azért, mert egyáltalán nem volt az. A hamis szabadság és önrendelkezés illúzióját kellett volna keltenie. És ez az, ami nem sikerül! (...) Az ember soha nem önként válik meg identitásától, nincs természetes, csak természetellenes asszimiláció. De adott körülmények közt az asszimiláció, ha természetessé nem is, de racionálissá válhat. Mindaddig ésszerű a beolvadás, amíg a többség képviselőjeként szerzett előnyeim meghaladják a kisebbségi lét által okozott veszteségeimet. (...) Ha a többségi társadalom arra kényszeríti individuumait, hogy nyelvi-kulturális (implicite erkölcsi) vonatkozásban ugyanolyanok legyenek, mint ő, akkor miért volna a törzsi mentalitás jele, ha a kisebbségi közösségek meg arra kényszerítenék tagjaikat, hogy nyelvi-kulturális (implicite erkölcsi) vonatkozásban hűségesek maradjanak a közösséghez, azaz ugyanolyanok maradjanak, mint ő? (...) Igen, a multikulti valóban megbukott. De nem azért, mert túlságosan sok szabadságot engedélyezett a kisebbségeknek, hanem azért, mert túl keveset. A kölcsönös többnyelvűség és a szabadon vállalható többes identitások helyett egyoldalú – csupán a kisebbségeket kötelező s gyakorlatilag az asszimiláció folyamatát megolajozó – kétnyelvűséget és többes identitásokat kényszerített rá a társadalomra. Annak ellenére, hogy a biológia és a társadalomtudomány minden eredménye arra vall, hogy az egynyelvű és egykultúrájú közösségek jelentékeny intellektuális hátrányban vannak a kisgyerekkortól több nyelv és kultúra ismeretére szocializált közösségekkel szemben. Ezt a politika nem hajlandó tudomásul venni. Annak ellenére sem, hogy a többségi nyelv és kultúra egyeduralmának erőltetése a többség számára is komoly hátrányt jelenthet. Bizony eljöhet az idő, amikor az angolul beszélők is súlyosan megfizetnek egynyelvűségükért. Nemrégen egy Erdélyben rendezett konferencián azt javasoltam, hogy térjünk vissza – immár a kölcsönös önkéntesség alapján – a kétnyelvű iskolatípushoz, melyben a román szülők is elfogadják, hogy gyerekeik ugyanolyan óraszámban tanulják a magyar nyelvet, mint a magyar gyerekek a románt. E javaslat után a sajtóban nemzetárulóként jelentem meg. (Noha elismertem: a magyar iskolák szétválasztása a 90-es évek elején szükségszerű fejlemény volt.) Pedig ez a modell nemcsak arra teremtene lehetőséget, hogy a magyar gyerekek tisztességesen megtanuljanak románul, hanem arra is, hogy a románok is elsajátítsák a magyar nyelvet. Ez esetben mindkét közösség tagjaiban feloldódhatna az asszimilációtól való félelem, hiszen a két nyelv – gyakorlatilag azonos – státusának elismerése mindkét oldalról eloszlathatná a másik hátsó szándékaitól való, manapság általános rettegést. Hargita Népe (Csíkszereda) 2010. november 12.Elkezdődött a Kárpát-medencei Fiatal Politológusok KonferenciájaA határon túli magyarok ügye, a szomszédi viszonyok rendezése és az euroatlanti integráció határozza meg a rendszerváltás óta a magyar külpolitikát, a különböző kormányok eddig legfeljebb máshová fektették a hangsúlyt – fogalmazott Prőhle Gergely, a Magyar Köztársaság külügyminisztériumának helyettes államtitkára a Kolozsváron november 11-én, csütörtökön megkezdődött Kárpát-medencei Fiatal Politológusok Konferenciájának nyitó előadásában. „Tud-e trendi lenni uniós összefüggésekben a magyar nemzetpolitika?” – ezzel a kérdésfelvetéssel indította Magyarország nemzet- és külpolitikai stratégiája az EU-elnökség fél évére című előadását az államtitkár. Prőhle Gergely szerint az utóbbi évtizedben megváltozott az európai trend: míg korábban a modernitás technokrata ideológia és értékmentes szemlélete uralkodott és kinézték az olyan politikusokat, akik vezető kultúráról mertek beszélni, ma eljutottunk odáig, hogy Angela Merkel német kancellár kijelentette: a multikulturalizmusnak befellegzett. Az államtitkár előadásában rámutatott, meghatározó kérdés az Európai Unióban, hogy hogyan viszonyul Törökországhoz, illetve az iszlám kultúrához, mennyire határozza meg önmagát a zsidó-keresztény kultúra képviselőjének. Kérdés az is, hogyan viszonyul Európa az ortodox Oroszországhoz, ráadásul az Európai Uniónak választ kell adnia az időközben európai problémává váló roma kérdésre is. Prőhle Gergely ugyanakkor felhívta hallgatósága figyelmét, hogy a soron következő magyar uniós elnökség nem arra való, hogy Magyarország saját nemzetpolitikai érdekeit érvényesítse. A külügyi államtitkár szerint az elnökség inkább lehetőség arra, hogy Magyarország napirendre tűzze azokat a magyarság számára fontos kérdéseket, mint amilyen a kulturális sokszínűség. Hozzáfűzte, sokan félreértik Angela Merkel kijelentését, és például Szolvákiában úgy értelmezik, hogy akkor nem kell a magyaroknak semmilyen jogot adni, Prőhle Gergely szerint ez téves értelmezés, hiszen ez a bevándorlókra és nem a többségi nemzetekkel békésen együtt élő történelmi kisebbségekre vonatkozott. Kiss Előd-Gergely, Krónika (Kolozsvár) 2010. november 13.Levélbontó - Néhány adat a Babeş–Bolyai egyetemrőlA Szabadság október 22-i számában idézeteket közöl Tőkés László leveléből, amelyet Angela Merkel német kancellár felvilágosítása céljából írt, a Babeş–Bolyai Egyetem történetéről; Merkel asszonyt ugyanis nemrég az egyetem díszdoktorává választották. Az idézetek azonban sajnos (talán rövidítés céljából) tévedéseket tartalmaznak. Mielőtt ezekre rátérnék, egy más dolog is érdekel: a németek lelkiállapota (együttérzésének lehetősége) a két vesztes háború után, amelyről nem sikerült eddig adatokat szereznem, ez befolyásolná ugyanis a levél befogadóképességét. A közép- és újkorban (1815-ig) nagyrészt a német nyelvterületen létezett a Német–római császárság, egy laza államszövetsége a rengeteg közép európai feudális német államocskának. Ezen államszövetség nyoma, hogy Németország ma is több kisebb német állam „államszövetsége”. Az „egységesebb” Németország fokozatosan alakult ki 1815 után egészen 1871-ig – ekkor csatlakozott utolsónak Elzász-Lotaringia, amelyet XIV. Lajos francia „napkirály” foglalt el erőszakkal (1648) és kezdett „franciásítani”. A francia–porosz háború (1871) állította vissza (?) a „régi” német hovatartozást. A vesztes első világháború ezt újra visszaírta, majd Franciaország II. világháborús csúfos veresége 1940-ben újra átírta. Igaz, ideiglenesen, mert a II. világháború vége megint Franciaországhoz csatolta. Az első világháborúban Németország komoly területet vesztett az akkor újraalakuló Lengyelország javára, amely 1831 óta a cári Oroszország része volt, ugyanis ez tengeri kikötőt óhajtott, emiatt Poroszországot kettészakította (emiatt tört ki a II. világháború, lásd danzigi korridor). A világháború végén ugyan Lengyelország megmaradt, de óriási keleti területeit rabolta el a Szovjetunió, amelyeket Németország „ősi” keleti részének Lengyelországhoz való csatolásával pótoltak (igaz, innen sok millió németet ki is zsuppoltak sürgősen). Ezt a területi veszteséget a hitlerizmus tényétől lelki traumába esett Németország ma szó nélkül (sőt, bűntudattal) viseli, de (saját példámból kiindulva) alighanem fájdalmasan gondol vissza a sok megalázásra még akkor is, ha – kétségtelenül – ebben elsősorban ő a hibás. Ahogy mi sem vagyunk bűntelenek két világháború elvesztéséért. Hát ezért érdekel a németek titkos lelkiállapota, amely befolyásolhatja, mennyire érzik át a magyarok traumáit, akár egyetemi szinten is. Rátérve Tőkés László egyetemtörténeti tévedéseire: – egyetemünket modern formában (több évszázados előzmények után) 1872-ben alapították, de ez nem Bolyai János, hanem Ferencz József akkori magyar király nevét viselte; ezt az egyetemet 1919-ben katonai erővel foglalta el – teljes ingó és ingatlan leltárral – a román katonaság, és ebben, ezzel alapította az I. Ferdinánd (és nem V. Babeş) egyetemet. A katonaság által kitelepített tanszemélyzet jó része egyetlen ceruzával menekült Szegedre; velük működtette (és látta el épülettel, mindennel) a továbbiakban a Ferenc József Tudományegyetemet a magyar állam. A II. bécsi döntéskor a Ferdinánd Egyetem (a mozgatható leltár jó részével) Szebenbe költözött át 1940 szeptemberében. A szegedi egyetem professzoraival és más személyzettel formálisan visszaköltözött Kolozsvárra a Ferenc József Egyetem, de felszerelését Szegeden hagyta. Volt és visszakapott épületeit a magyar állam új ingó leltárral látta el (1940–1941). A világháború végén a Ferdinánd egyetem tanszemélyzete a leltárral visszaköltözött Kolozsvárra a magyar egyetem épületeibe (1945). Ugyanakkor, a botrány elkerülésére és a megkötendő békeszerződésre való tekintettel, a román állam Groza kormánya törvényerejű rendelettel (és a király aláírásával) megszüntette a Ferenc József Egyetemet, de megalapította a Bolyai Tudományegyetemet 1945 májusában, e célra egyetlen épületet, a volt református leányiskolát, a De Gerando épületét) és ennek felszerelését biztosította. Ezt később még két középiskola (Marianum és közgazdasági iskola) épületével bővítette 1946–48-ban. 1959-ben a párt utasítására, tanügyminisztériumi rendelettel (tehát törvénytelenül) egyesítették a Babeşés Bolyai egyetemet, Babeş-Bolyai néven. Jó, ha tisztán látunk: formálisan a Bolyai egyetemet alapító törvényerejű rendelet ma is érvényben van, miniszteri rendelet ezt meg nem szüntetheti. Ha ez nem így van, cáfolatot hálásan fogadok. id. Nagy László, Szabadság (Kolozsvár) 2010. november 16.A román-magyar megbékélés és a kommunizmus öröksége A román-magyar kapcsolatok tekintetében paradox helyzetnek lehetünk tanúi, hiszen míg az államközi kapcsolatok eddig soha nem tapasztalt csúcson vannak, addig a hétköznapi emberi érintkezések szintjén a helyzet továbbra is igen feszült maradt. Melyek azok a kihívások, amelyekkel e bonyolult viszonyrendszernek meg kellett küzdenie, és mi vár rá a jövőben? November 15-én Bukarestben, Románia egyik legkomolyabb kutatóintézetének székhelyén előadást tartott Salat Levente kolozsvári politológus-professzor. A kommunizmus bűneinek és a román száműzetés emlékének kutatásával foglalkozó intézmény, az IICCMER arra kérte őt fel, hogy a román-magyar kapcsolatok kommunista múlt általi meghatározottságáról, a megbékélési folyamat részleteiről beszéljen a hallgatóságnak. Előadása kiindulópontjaként Salat kijelentette, bár a kormányközi kapcsolatok tekintetében folytonos javulást láthattunk az elmúlt húsz évben, a romániai magyar kisebbség és a román többség közötti mindennapi kapcsolatok még mindig ellenségesek. Ezt a látszólagos ellentmondást az magyarázhatja, hogy a nemzeti elitek feladták a hétköznapi kapcsolatok problémáinak megoldását az államközi kapcsolatok normalizációja érdekében. Az elkerülhetetlen háborútól a konzervatív békéig Közvetlenül a kommunista rezsimek összeomlása után az igen befolyásos amerikai kutató, John Mearsheimer azt jósolta, hogy Magyarország és Románia között elkerülhetetlen a háború. Az 1990. márciusi tragikus események is ezt a fajta előrejelzést látszottak alátámasztani. A valóság azonban mégis megcáfolta ezeket a borús víziókat, a két ország között a viszony az elmúlt húsz évben látványosan javult. Már 1991-ben elkezdődtek a közös katonai gyakorlatok, egy évre rá pedig egy alapszerződés megkötésének tervéről kezdtek el tárgyalni a két külügyminisztérium szakértői. Az alapszerződés csak négy év múlva lépett életbe, 1996 őszén írták alá. 2005-től pedig folyamatos jelleggel tartanak közös kormányüléseket, ami tíz évvel előtte még elképzelhetetlen lett volna. Arra rávilágítandó, hogy miért nem következett be a mearsheimeri jóslat, Salat Levente több típusú magyarázatot is felsorakoztatott. Egyrészt az euró-atlanti integráció reményében a két ország elitjei képmutató játékba kezdtek, amely meghozta a minőségi javulást a két ország között. Ez azonban azt is eredményezte, hogy a közeledés nem párosult a társadalom szintjén való összefejlődéssel, az elitek így „gyökértelenné” váltak ebben a kérdésben. Egy másik magyarázat szerint a békét a kommunizmusból kikerülő bürokratikus elitek tartották fenn, hiszen ezek érdeke az akkori status quo életben tartása volt, ez garantálta az ő fennmaradásukat is. Ezt a fajta békét „konzervatív békének” nevezhetjük, ellentétben a kanti liberális békével, mely a demokráciák közötti természetes béke állapota. Észrevehető tehát, hogy bár a felszínen kifejezetten szívélyesek az érintkezések, ahogy azt az Orbán Viktor és Traian Băsescu megnyilvánulásai is tökéletesen példázták, ám ezek nincsenek szolid alapokra helyezve. A döntéshozók ugyanis nem rendelkeznek a társadalom széles támogatásával, a nemzeti kisebbségek problémáit pedig ignorálták, nem kezelték. Jogosan merül fel a kérdés, hogy meddig húzható ez a helyzet komplikációk megjelenése nélkül. Együttélés vagy egy helyen élés? Az említett két etnikumhoz tartozó hétköznapi emberek szintjén felmérésekkel alátámasztható az álláspontok éles szembenállása. Mindkét etnikai közösség keretén belül csak egy vékony réteg rendelkezik azzal a típusú kultúrával, amely képessé tenné a tartalmas együttélésre. A mély választóvonal mégsem okoz nyílt konfliktusokat, hiszen mindkét oldal kialakított olyan mechanizmusokat, melyek segítségével szisztematikusan elkerülhetik a konfliktusokat. A kétoldalú kapcsolatok sajátosságainak leírása után a professzor úr a kommunista múlt örökségét próbálta azonosítani. Véleménye szerint a volt rezsimnek tudható be mind a konzervatív béke, mind pedig az a mozdulatlanság, megrekedtség, mely a másikkal kapcsolatos attitűdök alakulását jellemzi. A kisebbségi közösségek problémáit is zömében a kommunizmus okozta, az új, konzervatív béke állapota pedig nem volt képes ezeket a kérdéseket érdemben kezelni. Mit hoz az új Európa? Salat Levente a jövőbeli lehetséges forgatókönyvekre is kitért. A legvalószínűbb változat szerint a két ország közötti viszonyok továbbra is fokozatosan javulni fognak. A politikum továbbra sem vesz majd tudomást a problémás kérdésekről, a társadalom pedig újabb és újabb együttélési formákat fog kitalálni kompenzálásképp. Persze nem kizárható a látványos romlás esete sem. Ez bekövetkezhet, ha valamelyik fél gyökeresen megváltoztatja bel- és külpolitikai elképzeléseit, komoly konfliktusokat okozva ezzel. A nemzeti kisebbség radikalizálódása is megronthatja a román-magyar viszonyt. Az előadó véleménye szerint nincsenek jelen pillanatban megteremtve a széleskörű radikalizmus feltételei, és sajnálatosnak tartaná, ha ez bekövetkezne. A világ etnikai kisebbségeinek köreiben létezik ugyanis az az elképzelés, mely szerint csak erőszakos módszerekkel hívhatják fel a figyelmet törekvéseikre, ám ez egy igen nagy tévedés. Az Európai Unión belüli esetleges törésvonalak szintén ronthatják a további béke esélyeit. Ezzel az utolsó aspektussal kapcsolatban Salat Levente megemlítette Angela Merkel német kancellár megjegyzését, amelyben a német multikulturalizmus végét hirdette meg. Sok elemző ezt Európa történetének új periódusának kezdeteként könyvelte el. Ilyen körülmények között a magyar-román együttműködés felértékelődhet, de megvalósítása is nagyobb árfordításokat igényelhet. kitekinto.hu Erdély.ma 2011. február 17.Üzenet Fábián ErnőtőlA mi magyar hegemónia megvalósítására irányuló erőfeszítéseink sem a magyar nemzet, hanem a kisebbségi nemzetek megerősítését favorizálták. Fábián Ernő Kriterion Kiadónál nemrégen megjelent naplóját (Naplójegyzetek 1980-1990) olvasom. A kiváló szerző éles szemmel és kiapadhatatlan kíváncsisággal követi a napi eseményeket. S időnként élesen a jövőbe világító megfigyelései vannak. Egyetlen példa, és az is azért, mert Nicolas Sarkozynek a multikulturalitás bukására és az asszimiláció elkerülhetetlenségére vonatkozó (Angela Merkel és Gordon Brown korábbi nyilatkozatait betetőző) minapi szövege különösen időszerűvé teszi. „Kialakulóban volna – teszi fel e kérdést Fábián – a fejlett ipari (ha úgy tetszik, posztindusztriális) társadalmakban a nemzeti és faji kérdés új oldala?” S válasza azóta csak érvényesebbé vált: „Ami már most tényszerűen bizonyítható: a faji csoportok, etnikumok, nemzetiségek kívülről mint bevándorlók vagy vendégmunkások elárasztják a fejlett országokat (USA, Anglia, Németország, Franciaország), még nem lépnek fel különösebb politikai követelésekkel, de az olvasztótégely („melting pot”), amire (a „befogadók” – B. B.) számítottak, nem tudja őket beolvasztani. Identitásukat megőrzik. Megtörténhet, hogy a természetes népnövekedésben amúgy is visszaesett országokban a bevándorlók túlhaladják a kritikus határt, s mint önálló tényezők a társadalom sui generis tagjaiként lépnek fel a politikai élet színterén. Az Egyesült Államokban, ahogy az a szétszórt adatokból kiolvasható, az angolszász elemnél jóval nagyobb mértékben növekedő spanyolok, távol-keletiek, feketék, olaszok megbonthatják – belátható időn belül – a hatalmi egyensúlyt. (...) Még távolinak tűnik – de, amint mondottam, beláthatónak – az az időpont, amikor a mexikóiak vagy mások nyelvükkel, kultúrájukkal fogják követelni helyüket az angolszász politikai struktúrában. Ez egyáltalán nem kizárt...” A továbbiakban Fábián Ernő felvázolja tanulmányában azokat a tényezőket, amelyek akár fel is gyorsíthatják az említett folyamatokat. Először is: Az olvasztótégely nem működik olyan eredményesen, mint korábban. Másodszor: Az atomjaira szakadt társadalomban, amelyben a család is válságba került, mind intenzívebben jelentkezik a közösségekhez való tartozás igénye. Harmadszor: A fejlett országoknak a bevándorlókra elengedhetetlen szükségük van. Negyedszer: Ázsia, Afrika, Dél-Amerika fölös népességét nem lehet saját nyomorúságos határai között tartani. Azon töprengek, hogyan reagálna a kisebbség-ellenességre méltán ingerült szerző, a sepsiszentgyörgyi, a magyar származású Sarkozy kisebbségellenes mondataira? A magyar kisebbségek megaláztatásainak hű és lélektani szempontból is mindig hiteles krónikásaként Merkellel, Brownnal vagy Sarkozyvel ellentétben aligha hagyhatná figyelmen kívül, hogy a kisebbségek alacsonyabbrendűségére, illetve kulturálatlanságára alapozott kényszerasszimiláció milyen következményekkel járhat. Ma talán azt is alaposabban megvizsgálná, hogy miben rejlenek a melting pot kimerülésének okai. Az atomizáció és a család válsága kapcsán utal ugyan rá, de ez a fejlemény az emberi jogokra és az amerikai egyetemességre alapozott individualizmus szükségszerű következménye is. Ahogyan annak a neonacionalizmusnak, amely Merkel, Browne, Sarkozy és nem utolsó sorban a mi Orbán Viktorunk retorikájában megjelenik, nem csak a nyugati nemzetek újjászületését, de a kisebbségi nemzetek radikalizálódását is generálnia kell. Ahogyan a mi magyar hegemónia megvalósítására irányuló erőfeszítéseink is – az ezeréves történelem, a keresztény védőbástya és kulturális magasabbrendűségünk ellenére – nem a magyar nemzet, hanem a kisebbségi nemzetek megerősítését favorizálták. Ez Nyugat-Európában sem lehet majd másként. Nagy kérdés, hogy a kisebbséggé apadt többség arroganciája és a többséggé dagadt kisebbség beteges önteltsége és agresszív arroganciája hogyan férhet meg egymás mellett? A kérdésre Fábián Ernő már nem adhat választ, de nekünk, az ő európai utódainak elkerülhetetlenül válaszolnunk kell. Bíró Béla, Új Magyar Szó (Bukarest) 2011. február 28.Új elnök, régi szövetség (RMDSZ-kongresszus)Kelemen Hunor, az új elnök Fölényes győzelmet aratott Kelemen Hunor az RMDSZ tizedik kongresszusán, a küldöttek kétharmadának szavazatával ő lesz a szövetség elnöke a következő négy esztendőben. Kinyújtott kezet ígért az erdélyi magyar szervezetek felé, és azt, hogy szoros, de korrekt partnerségre törekszik a magyar kormánypártokkal. Román koalíciós partnereikkel nincs, amiért felrúgniuk a szövetséget, amíg betartják a megállapodást — mondotta, és a liberális pártelnök szavaira válaszolva kiemelte azt is, ultimátumot senkitől nem fogadnak el. A nagyváradi kongresszus fegyelmezetten, rendben, a várakozásoknak megfelelően zajlott, feszültséget inkább a háttérben lehetett érzékelni, no meg a meghívottak nyilatkozatai közül néhány kavart kisebb botrányt. Olosz Gergely fogadta a nagyváradi RMDSZ-kongresszusra érkezőket. Bármilyen irányból közelítették a várost, az elnöki tisztségre pályázó háromszéki képviselő óriásplakátja köszöntötte őket. Intenzív kampány zajlott az elmúlt napokban, s ha Eckstein és Kelemen elsősorban a hivatalos nyilatkozatokra, sajtótájékoztatókra, no meg a baráti, kollegiális háttérbeszélgetésekre korlátozta a meggyőzést, Olosz telefonos üzenetekkel, e-maillel, közvélemény-kutatásoknak álcázott hívásokkal igyekezett meggyőzni a küldötteket. Sem a pénzt, sem az energiát nem sajnálta. Húsz év után, ugyanott Szombaton délelőtt már jó egy órával a kezdet előtt nagy volt a nyüzsgés a szakszervezetek művelődési házában, ugyanott, ahol húsz évvel ezelőtt az RMDSZ hivatalos alakuló ülését tartották. Érkeztek, regisztráltak a küldöttek, és helyet, teret foglalt a sajtó, a román hírtévék berendezték stúdióikat, kamerák sora szegeződött ,,lövésre készen" a bejáratra, lesték az érkező fontos román és magyar politikusokat. A tizedik kongresszust ezúttal a megszokottnál kisebb, alig negyedórás késéssel kezdték. A Bihar megyei elnök, Kiss Sándor házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket, az RMDSZ súlyát érzékeltetve, no meg céljait jellemezve mondotta: bízik benne, a huszadik kongresszuson ,,Barack Obama, Angela Merkel és Nicolas Sarkozy ül a padsorokban Emil Boc, Victor Ponta és Crin Antonescu helyett". Markó Béla szerint ,,az RMDSZ stabil, nemzetközileg is megkerülhetetlen szervezetté vált" az elmúlt két évtizedben, cáfolta azokat, akik azt mondják, ,,nem haladtunk az általunk választott úton, vagy nem volt helyes az általunk választott út". A magyar és román hozzászólók majd mindenike az RMDSZ és a leköszönő elnök, Markó Béla érdemeit emelte ki, hangsúlyozták mindazt, amit a szövetségnek köszönhet a magyarság, Románia. Román és magyar üzenetek Traian Băsescu államelnök üzenetében külön üdvözölte a ,,komoly és jó gazda" magyarokat, és az RMDSZ-tagokat, ,,akik partnerek voltak a nehéz időben", Emil Boc miniszterelnök, a DLP elnöke szintén a nehéz időkben való kiállásért hálálkodott, és a válság végét, a jobb jövőt ígérte, elhangzott, csökkentik a társadalombiztosítási hozzájárulást, és a következő évben románok és magyarok egyaránt jobban élnek majd. Nem véletlenül emelte ki több ízben a magyarok szavatartását, tisztességét, hisz a két ellenzéki párt elnöke, Victor Ponta és Crin Antonescu igen egyértelműen fogalmazott: a magyarokkal, az RMDSZ-szel gyorsabban, nélkülük lassabban, csak a 2012-es választás után következhet be a nagy többség által (a lakosság 90 százalékát említették) igényelt változás, de velük vagy nélkülük megteszik a szükséges lépéseket, a szövetség döntése, melyik oldalra áll. A liberális pártelnök megfogalmazása ultimátumszerű volt, ha most nem csatlakozik hozzájuk a magyar érdekvédelmi szövetség, jövőre már nem kérnek belőle. A magyarországi politikusok közül Semjén Zsolt, a KDNP elnöke a magyar—magyar, a román—magyar viszony, illetve az erdélyi magyarság szempontjából világította meg az RMDSZ szerepét, az összefogás szükségességét emelte ki, Pál apostol szavait idézte: ,,ha marjátok és rágjátok is, fel ne faljátok egymást". A Fidesz nevében felszólaló Pelczné Gáll Ildikó beszéde sokakban ellenérzést váltott ki, úgy értékelték, a magyar kormánypárt akaratát próbálja rákényszeríteni a szövetségre. A Fideszes alelnök felidézte, az elmúlt két évtizednek voltak sikerei, de nem szűkölködött az ellentmondásban sem, kifejtette: megújulásra van szükség, megfelelő politikai válaszokkal, de feltette a kérdést: ,,megvan-e az értékrend, amelyre építeni lehet, elég stabil-e, s megvan-e az irány, a célok?". Véleménye szerint újra kell értelmezni, kik a szövetségesek, és a hozzájuk fűződő viszonyt, és elmondta, az számíthat a Fidesz támogatására, aki nem a könnyebb de kompromisszumoktól terhes utat választja. A határon túli magyar szervezetek képviselői, helyzetükből adódóan, a negatív (Szlovákia) és pozitív (Vajdaság) példákat, ezek tanulságait idézték, az LMP elnöke, Schiffer András pedig azokat bírálta, akik ,,Budapestről osztják az észt". Múlt és jövendő — Markó szemszögéből Markó Béla beszámolójában az elmúlt 21, illetve 18 év mérlegét vonta meg, ,,az RMDSZ az erdélyi magyarság közös szellemi-politikai vagyona" — mondotta. Majd két évtizedes politizálása legnagyobb tanulságaként fogalmazta meg: a Kós Károly-i eszme, az erdélyi lélek önállósága tartotta meg a szövetséget a politikában, és hogy továbbra is a függetlenség megőrzése a záloga megmaradásuknak. Számba vette, hogy az 1990-ben, 1993-ban megfogalmazott programok majd minden pontja teljesült, ,,egyedül az akkor még csak általánosságban emlegetett területi autonómia maradt beváltatlan követelésünk" — mondotta, s kiemelte, ennek kell majd a következő évek nagy prioritásának lennie, az előfeltételeket sikerült megteremteniük. A leköszönő elnök felidézte a szembenállást a mérsékeltek és radikálisok között. ,,Azok, akik a román parlamentben vagy később kormánykoalícióban próbáltak eredményt elérni, joggal nevezhetők mérsékelteknek azokhoz képest, akik akkor még hevesen tagadták a románokkal való politikai párbeszéd, netán együttműködés értelmét" — emlékeztetett. A tizennyolc év legnagyobb belső politikai változása éppen az — vélte a szónok —, hogy ma már ilyen értelemben mérsékeltek vitáznak mérsékeltekkel. Egyértelműen Tőkés Lászlóra utalt, aki korábban bírálta az RMDSZ kompromisszumkészségét, de ,,most ott van az Európai Parlamentben, pártot alapít, és minden bizonnyal román parlamenti jelenlétről, esetleg kormányzásról álmodik". Felidézte, elnöksége 18 éve alatt 14 választást küzdöttek végig, s bár a szavazatok száma valóban fogyott, az arány maradt, a román parlamentben például ma is ugyanolyan, mint 1993-ban. A szervezet két évtized során elért vívmányai között említette, hogy a magyar nyelv ma Erdélyben számos helyzetben hivatalos erővel bír, ma a magyarok nemzeti ünnepét a román államelnök és miniszterelnök köszönti, szimbólumaik használatát kormányhatározat szavatolja, köztéren áll az aradi Szabadság-szobor, az oktatás területén sikerült a magyar közösség számára kedvezőbb jogszabályokat elfogadtatni. ,,Mindennapos dilemmánk, hogy miképpen integrálódhatunk egyrészt a magyar nemzet egészébe, másrészt a romániai társadalomba úgy, hogy közben önállóak is vagyunk, és alapjában véve a fontos döntéseket mi hozzuk meg" — mondotta Markó, aki szerint tulajdonképpen ez az autonómia. Együttműködésre, összefogásra azonban szükség van, ,,ha az eszközökben nem is, de legalább a célokban újból és újból meg kellene egyeznünk" — fejtette ki. Nem elvitatható, hogy az RMDSZ-nek sikerült az elődök által eltékozolt javak egy részét visszaszereznie ,,nemcsak jogokat, hanem anyagi javakat is", de azt is tudni kell, hogy egyetlen rossz döntés elsöpörheti ezek jelentős részét — fejtette ki. Markó Béla beszéde végén arra kérte a kongresszust: szavazzon bizalmat továbbra is annak a politikának, amelyet együtt alakítottak ki, és amelynek lényege, hogy ,,szövetségben kell lennünk, egységesnek kell lennünk, sorsunkról továbbra is nekünk kell döntenünk". Elnökjelöltek a porondon Markó Béla búcsúja végén ezúttal sem maradt el a hosszan tartó vastaps, és akárcsak az SZKT-n, Takács Csaba ezúttal is könnyekkel küszködve köszönte meg munkáját, ,,nagyrabecsülésük jeleként" átadta a Bethlen Gábor-emlékplakettet. A felszólalások hosszú sora következett, több mint harmincan méltatták Markó elnöki tevékenységét, szóltak a célokról, elképzelésekről, a jövőről. A szombati nap legizgalmasabb momentumára késő délután, hat óra körül került sor, a három elnökjelölt: Olosz Gergely, Kelemen Hunor és Eckstein-Kovács Péter ismertette programját, elképzeléseit. Sok újat egyikük sem mondott, Olosz egy korszak lezárulásáról beszélt, és arról, hogy tőlük függ, minek a megvalósítására képesek, Kelemen kiemelte, a következő esztendők a regionális politikáról és a kollektív jogokról szólnak, de hangsúlyozta azt is, új fejezetet nyitnak a szövetség történetében. Eckstein elmondta, az emberek változást, stílusváltást akarnak, ő alkalmas sikeressé tenni a szövetséget a következő esztendőkben. Háromnegyed kilencre lett eredmény, és ezúttal csak alig néhány perccel a hivatalos bejelentés előtt szivárgott ki a végleges változat: az érvényes 536 voksból Kelemen Hunor szerzett meg 371-et, Eckstein-Kovács Péterre 118-an szavaztak, Olosz Gergelyre 47-en. Kelemen Hunor megválasztása után bejelentette, a kétharmados többség kötelezi, egy erős szövetség erős elnöke kíván lenni. S bár eredetileg vasárnap délelőttre tervezték, már a szavazatszámlálás alatt elkezdték az alapszabályzat módosítását, és hatott a figyelmeztetés, ha kell, késő éjszakáig maradnak, gyorsan, a tervezett formában fogadták el a változásokat. Néhány erőtlen módosításpróbálkozás volt, ám eredménnyel egyik sem járt. Ennél is hatékonyabbak voltak vasárnap délelőtt, szűk egy óra alatt megszavazták a szövetség új programját, és elfogadtak hat határozatot, az RMDSZ tizedik kongresszusa délelőtt fél tizenegykor kezdődött és fél tizenkettőkor be is zárta munkálatait. Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. március 7.EgyüttműködésreHa nem is araszol, valamelyest moccan az autonómia ügye. Itthon például a kisebbségek számára megannyi kedvezményt tartalmazó új tanügyi törvény révén, Brüsszelben pedig a Tőkés László szervezésben tartott Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) fóruma által. Ha nem is araszol, valamelyest moccan az autonómia ügye. Itthon például a kisebbségek számára megannyi kedvezményt tartalmazó új tanügyi törvény révén, Brüsszelben pedig a Tőkés László szervezésben tartott Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) fóruma által. Ami a Duna Tv híradójában kép- és hanganyagban minderről lejött, abból a kívánalmak megfogalmazásán és az érvek felsorakoztatásán túl sokat nem tudtunk meg. Ez talán azzal is magyarázható, hogy a felismerhető arcok alapján, az autonómia igénylői (vagyis a mieink) többen voltak, mint azok, akik adhatják az autonómiát, illetve nyomást gyakorolhatnak érte. Pedig bárki láthatja: az RMDSZ-lista első helyén EP-képviselőnek választott volt püspök tehetsége szerint eddig is igyekezett, hogy ne csak Európa, de a világ legismertebb személyiségeit is megnyerje az erdélyi magyar autonómia ügyének. Lám, nem sok hiányzott, hogy tavaly a dalai láma személyesen is felkeresse Körösi-Csoma Sándor szülőhelyét. Ennél már csak az nagyobb siker, ha Sarkozyt, Angela Merkelt, Medvegyevet, netán az ENSZ főtitkárát, Ban Ki Munt is el tudná csalni Tusványosra, egy a KMAT autonómia-fórumra. Ám ne legyünk telhetetlennek – bár megérhetjük azt is. Külön oda kellett figyelnünk azonban a KMAT elnöki beszédére, abban is Tőkésnek egy könnyen megjegyezhető rövid mondatára: „Együttműködésre vagyunk ítélve!”. Bravó! Ez igen! Jóllehet ezt Tőkés Brüsszelben mondta, reméljük, Erdélyre is érti, hisz itthon még inkább együttműködésre vagyunk ítélve! Ám ő egy idő óta éppen az együttműködés ellen, a megosztáson, az erdélyi magyarság érdekvédelmének szétverésén ügyködik. Még akkor is ez a helyzet, ha a nemzetegyesítés hangzatos jelszavával teszi! Észre kellene végre vennie: presztízsveszteség nélkül nem megy az ide-oda való táncolás. Amikor személyes karrierjéről van szó, mint az EP-parlamenti választás volt, akkor jó az RMDSZ, mikor már pozícióba került, akkor ellene fordul. Választói büntetik a hintázást, még akkor is, ha neve nem lesz rajta a Néppárt képviselőjelölt-listáján. Elvégre kitől várhatnának erkölcsi tartást, ha nem egy lelkipásztortól? A népszerűségvesztés jelei figyelmeztetnek. Például az, hogy az erdélyi magyarság körében jó ideje Böjte Csaba ferences atya messze a leghitelesebb egyházi személyiség. Igen, együttműködésre vagyunk ítélve! Elsősorban itthon, mert a mi dolgaink, benne az autonómia is, először, másodszor és harmadszor is itt dőlnek el. Még akkor is, ha Budapest szebb, Brüsszel vonzóbb, a döntés joga Bukaresté! Sike Lajos, Új Magyar Szó (Bukarest) 2011. március 25.Úton a perifériáraLázálom és szégyenérzet Aczél Endre, Népszabadság Nem mindegy, ki mondja. Ha azt hallom vagy olvasom, hogy a Magyarországon kivetett válságadó átmenetileg elfogadható, de hosszú távon több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt, szemem se rebben. Ez a magyar és nem magyar közgazdászok, elemzők, nemzetközi bank- és gazdasági szervezetek sokszorosan rögzített véleménye. Miért is? Mert amikor a magyar kormány megsarcol külföldi – elsősorban német és francia – tulajdonban lévő cégeket, ugyanazzal a mozdulattal komoly forrásokat von el azoktól a fejlesztésektől, amelyeket e cégek Magyarországon terveztek. Ezek, elismerem, közhelyek. Mint ahogyan az is, hogy ezeknek az adóknak a megígért – de határidőhöz egyre kevésbé kötött – kivezetése valóságos „fekete lyukat” hagy maga után a költségvetésben, hacsak közben gazdaságunk nem vesz föl ma mindenképpen valószerűtlennek tűnő, hat százalékot is meghaladó növekedési ütemet. A közhely azonban másként hat egy londoni elemző, mint a német kancellár szájából. Mint kiderült, a magyar államfő berlini látogatásán Angela Merkel fölvetette a különadóügyet, és a föntebb említett, teljesen negatív vélekedést fogalmazta meg vele kapcsolatban, mint az elemzők. Megismétlem akkor: megvan a veszélye annak, hogy a sarc „hosszabb távon több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt”. Gyanítom, hogy Angela Merkel azért fogadta Schmitt Pált, hogy túl az udvariaskodásokon, a kvázi hízelgéseken ezt elmondja neki, ahogy azt is feltételezem, hogy Merkelt nem annyira Magyarország haszna vagy kára foglalkoztatja, mint a német érdeksérelem. Banki, energia- és telekomvonalon a magyar sarc alapjában német érdekeket sért. És ha ez így van, az vesse az első követ Merkelre, aki nem nevezi nap mint nap „a magyar érdeket” mindennél előbbre valónak; aki nem erre való hivatkozással próbál kibújni szinte minden uniós kötelem alól. Ahol a németek és a franciák közös cselekvést szorgalmaznak – Versenyképességi Paktum adóharmonizációval – mi „keresztbe fekszünk” nekik. Az euróból se kérünk. Tolódunk kifelé, a perifériára, holott épp onnan próbáltunk menekülni befelé. Amikor Orbán – egészen paradox módon, végtére is mi elnökölünk az unióban – „brüsszeli parancsokkal” dacol, pontosan tudja, kikkel kuruckodik. És még félre is vezet. A „Brüsszel” kódszót használja, holott a Merkel– Sarkozy-terv éppenséggel az Európai Bizottság feje fölött született. Arról az apróságról már nem is szólnék, hogy jólétünk alapvetően a német gazdaság teljesítőképességétől függ. Bögyében vagyunk Merkelnek. A kormányfő „szegényangelázása” óta, ami a médiatörvény hivatalos német kritikájához kötődik, különösképp. Persze egy olyan formátumú politikus, mint a kancellár, ezt a sértést már rég ad acta tette. Arra azonban nincs módja, hogy ne álljon be a Magyar Telekomot birtokló, csúnyán megsarcolt Deutsche Telekom mögé, amelynek lobbiereje közmondásos. Ha ezek után az Európai Bíróság elmeszeli Magyarországot a telefon-, mobil-, kábel- és internetszolgáltatókra kivetett sarc uniós szabályokba ütköző felhasználása miatt, akkor ebben hajlamos leszek a DT és a kancellár hosszú kezét látni. Sokba is kerülhet akár. Új Magyar Szó (Bukarest) 2012. június 7.Kit zavar a vendég?Egymással versengenek a román pártok, ki tud keményebben odamondani Kövér Lászlónak erdélyi kampánykörútja miatt, az új hatalom a legmagasabb szinten oly nagy buzgalommal és hévvel esett neki a magyarországi politikusnak, mintha bizony legalábbis Erdély visszafoglalására készülne a látogató. Victor Ponta miniszterelnök, afféle román nemzeti hősként, naponta kétszer-háromszor üzenget Kövér Lászlónak, mi több, nemkívánatos személlyé nyilvánítását, kiutasítását is kilátásba helyezte, s mert az ellenzékbe szorult demokrata-liberálisok sem akarnak kimaradni a nemzetféltők sorából, a két házelnök, Vasile Blaga és Roberta Anastase levélben kérte a magyar országgyűlés elnökét, halassza el romániai kiszállását. Elemzők sora zárkózott fel a politikusokhoz, zeng a nagy román kórus a magyarok revizionizmusáról, pártállástól függően némelyek a magyar kormányzók felelőtlenségét teszik szóvá, amiért úgymond beavatkoznak a romániai választási kampányba, mások a külügyminisztert vagy az államfőt ostorozzák, amiért tehetetlen szemlélői az eseményeknek. Választási kampány van, ilyenkor elszabadul a pokol, majd csak megnyugszanak a kedélyek, legyinthetnénk. De nem tehetjük, két okból sem. Egyrészt, mert a hisztérikus román reakció maradandó nyomokat hagyhat a magyar–román államközi kapcsolatokban, és ez erdélyi magyar közösségünk sorsát is befolyásolja. De nem legyinthetünk azért sem, mert e furcsa román kórusba az RMDSZ csúcsvezetői révén magyar hangok is bekapcsolódni látszanak: Borbély László politikai alelnök brutális beavatkozásól beszél, Kelemen Hunor pedig azt félti, amit magyarok és románok közösen felépítettek az elmúlt huszonkét esztendőben. A szövetséget szemmel láthatóan zavarja, hogy a Fidesz egyik vezetője politikai vetélytársaiknak kampányol. Pedig tudhatnák: Európa-szerte bevett gyakorlat, hogy a politikusok országuk határain kívül is támogathatják az ugyanazon pártcsaládhoz tartozó más állambeli alakulatot, mint tette azt például Tony Blair volt brit miniszterelnök is, aki a magyarországi szocialisták rendezvényein vett részt, vagy Angela Merkel német kancellár, aki Nicolas Sarkozy volt francia államfő mellett szállt síkra, és a sor folytatható. Mindazonáltal e pártos félelemnek sem lenne szabad oly nyilatkozatokra ragadtatnia az RMDSZ képviselőit, melyek végkicsengése az alaptalan román támadásokéhoz hasonlatos – magyar ember fülét mégiscsak sérti, ha saját vezetői is eme dicstelen kórus hangját erősítik. Vagy talán ily módon próbál a szövetség az új hatalom kegyeibe férkőzni, eljátszva a „jó fiú” szerepét? Farcádi Borond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. június 15./vezércikk/Orbán-tanítványok Bukarestben Egyelőre csupán ízelítőt kaptunk a napokban mindabból, amire számíthatunk a kormányzó szociálliberálisoktól a következő években. Az USL erődemonstrációi a helyhatósági választások eredményeivel párosítva riasztó képet festenek a jövőről: a jelenleg hatalom lévő pártoknak ősztől számítások szerint nem kétharmados, hanem háromnegyedes többségük lesz a parlamentben, és politikusaiknak már csak néhány – a demokráciában nélkülözhetetlen – intézményes féket kell kiiktatniuk ahhoz, hogy Orbán Viktorékhoz hasonlóan saját képükre alakíthassák az országot. Románia átformálása és az új hatalom útjába álló akadályok felszámolása már most megkezdődött. Az helyhatósági választások eredményeitől diadalittas szociálliberálisok elsőként az Alkotmánybíróságot és az államfőt vették célba. A miniszterelnök éppen tegnap jelentette be, hogy egytől egyig lecserélné az alkotmánybírákat. Akárcsak annak idején Orbán Viktorét, Victor Ponta mozgásterét is korlátozza a taláros testület: jelenleg még meggátolhatja a szociálliberálisokat abban, hogy eltávolítsák a teljes hatalomátvételük utolsó nagy akadályát, Traian Băsescut. Az államfő felfüggesztési kísérlete pedig már jó ideje megkezdődött. Ebbe a forgatókönyvbe illik az ország uniós képviseletéről szóló parlamenti nyilatkozat, illetve az alkotmánybíróság jogkörének törvénymódosítás révén történő szűkítése is. Miért kifogásolják Victor Pontáék, hogy az államfő vesz részt az EU-csúcsokon? Megtagadta-e valaha is az államfő a kormánnyal történő konzultálást az Európai Tanács ülései előtt? Traian Băsescu szerda este dokumentumokkal bizonyította be, hogy nem. Képviselt-e valaha is az államfő az ország érdekeivel – vagy akár szociálliberálisok nézeteivel – szögesen ellentétes álláspontot az EU kormány- és államfőinek találkozóin? Az eddigi állás szerint egyszer sem. Ne adj isten kínos helyzetbe hozta Romániát azzal, hogy papírgalacsinokkal vette célba Nicolas Sarkozyt a tárgyalóasztalnál, esetleg belecsípett Angela Merkel fenekébe az állófogadáson? Ilyen esetről sem tudunk. A kormányfőt az EU-csúcsokon történő részvételre úgymond felhatalmazó parlamenti nyilatkozat egyetlen cél szolgált: ürügyet keresni „a törvényhozók akaratával szembeszegülő” államfő eltávolítására. A szociálliberálisok egy alapvetően alkotmányjogi konfliktust politikai síkra tereltek. Ráadásul gyáva módon tették: a parlament azért nem határozat formájában foglalt állást az ország képviseletének kérdésében, mert a jogi szempontból irreleváns nyilatkozat nem támadható meg az Alkotmánybíróságon. Az államfő és a miniszterelnök közötti konfliktus a jelek szerint csak az újságírók nyertek. Kedden és szerdán Traian Băsescu két részes kiselőadást tartott számukra az Európai Unió működéséről és döntési mechanizmusairól. Rájuk fért. Cseke Péter Tamás. Új Magyar Szó (Bukarest) 2012. július 9.Kemény bírálatok érik a román balliberális kormány jogállamiságot sértő intézkedéseitTraian Băsescu felfüggesztése után vezető európai politikusok súlyos bírálatokkal illették a román balliberális kormányt, amelyet Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke kemény hangon elmarasztalt az elmúlt időszakban foganatosított intézkedései miatt. A bukaresti parlament pénteki döntését a Velencei Bizottság vizsgálja. A rendszerváltás óta példátlan össztüzet zúdítottak a világ nagyhatalmai a Victor Ponta vezette román kormányra, aggodalmukat fejezve ki az utóbbi napok bukaresti fejleményei miatt. Herman Van Rompuy, az Európai Tanács (ET) elnöke Máltán tett pénteki látogatása során nyilvánosan elítélte Romániát, aggodalmának adva hangot a bukaresti balliberális kormánykoalíció határozatai miatt az igazságszolgáltatás függetlensége és a jogállamiság kapcsán. Az EU állam- és kormányfőit tömörítő testület soros belga vezetője közölte, a témában egyeztetni fog Victor Pontával és a tisztségéből felfüggesztett Traian Băsescuval is. Közben Thorbjorn Jagland, az Európa Tanács (ET) főtitkára kételyeinek adott hangot az államfő leváltási kísérletének törvényességét illetően, és bejelentette: a Velencei Bizottsághoz (VB) fordult annak kivizsgálására, hogy mennyire összeegyeztethetők a román kormány és a parlament határozatai a demokrácia és a jogállamiság elvével. A strasbourgi székhelyű páneurópai szervezet égisze alatt működő, független alkotmányjogászokból álló VB elnöke már szerdán bírálta a kormánynak azokat a „próbálkozásait”, hogy nyomást gyakoroljon az alkotmánybíróságra és csorbítsa a testület függetlenségét. Gianni Buquicchio felszólította Romániát – amely tagja a Velencei Bizottságnak –, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben saját alkotmányát, valamint a bírói függetlenségre és a jogállamiságra vonatkozó nemzetközi normákat. Tovább késhet a schengeni csatlakozás Az Egyesült Államok bukaresti nagykövete után Martin Harris brit nagykövet is arra intette a román koalíciót, tartsa tiszteletben az alkotmány előírásait, az alapvető állami intézményeket, valamint a bíróságok – beleértve az alkotmánybíróságot – ítéleteit. A francia kormány rendkívül éles hangvételű bírálatát követően, állást foglalt a belpolitikai fejleményekről a német kabinet is. Steffen Seibert, Angela Merkel kancellár szóvivője közölte: Berlin rendkívül aggódik a bukaresti politikai reformok miatt, és erős kételyei vannak ezek legitimitását illetően. A német illetékes konkrét említést tett arról, hogy a Ponta-kormány sürgősségi rendelettel csorbította az Alkotmánybíróság hatáskörét, ennek nyomán a talárosok már nem alkalmazhatnak normakontrollt a parlament által jóváhagyott törvények fölött. Seibert közölte, ezeket az intézkedéseket minden bizonnyal figyelembe veszi az EU az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus közelgő jelentésében, de akkor is, amikor napirendre kerül Románia schengeni csatlakozása. Ezzel egy időben a német külügyminiszter attól tart, hogy Romániában a belpolitikai összeütközések miatt sérülnek az EU alapvető értékei, s a közös értékek sérelme akár az ország uniós integrációja lezárását is megkérdőjelezheti. Guido Westerwelle a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung vasárnapi német lapnak hangsúlyozta: nem érdemes arra számítani, hogy a német kormány „egyszerűen nem vesz tudomást” a romániai fejleményekről. Szerinte új módszereket kell kidolgozni a közös értékek védelmére, „olyan mechanizmusokra van szükség, amelyek révén gyorsabban léphetünk fel közösen, ha egy EU-partnerország durván semmibe veszi az értékközösség betűjét vagy szellemét”. A bukaresti alkotmánybíróság védelmében már korábban felszólaló Viviane Reding, az Európai Bizottság igazságügyi biztosa, a testület egyik alelnöke a frankfurti lapnak kifejtette: az uniós együttműködésben a „jól működő és független igazságszolgáltatási rendszer a kölcsönös bizalom alapvető feltétele”. Hozzátette: „ennélfogva növekvő aggodalommal szemlélem a romániai fejleményeket”. Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke, német szociáldemokrata politikus a lapnak azt állította, a román kormány nem sértette meg ez EU működéséről szóló szerződést. Szerinte a Ponta-kormány „eljárása jogszerű”. „Ha viszont egy vizsgálat az európai jogi normákkal való öszszeférhetetlenséget állapít meg, cselekedni fogunk, és ebben az esetben mindegy, hogy miként hívják a miniszterelnököt” – mondta Schulz. Hannes Swoboda, az EP szociáldemokrata frakciójának vezetője korábbi, a bukaresti szocialistákat mentegető nyilatkozatához képest már keményebben foglalt állást a hétvégén, közölve: „gondosan tanulmányozzák” a román belpolitikai helyzetet, amiben „határozott romlás” állt be, és mindenkitől megkövetelik, hogy betartsa az uniós normákat. Immár másképp látják román elvbarátaik ténykedését a magyar szocialisták is, akik az európai szocialistákkal karöltve egy héttel ezelőtt még megakadályozták, hogy az Európai Parlament napirendjére tűzze a „román kérdés” megvitatását. Tabajdi Csaba MSZP-s EP-képviselő a Hvg.hu-nak úgy nyilatkozott: osztja Laurent Fabius francia külügyminiszter álláspontját, miszerint az európai normák betartására hívta fel Pontát. Tabajdi szerint legkorábban szeptemberben kerülhet az EP napirendjére Románia ügye. A Románia schengeni csatlakozását hosszú ideje ellenző, sőt megakadályozó Hollandia külügyminisztériuma az alaptörvény és a hatályos jogszabályok betartására szólította fel Bukarestet, közölve, a németalföldi ország figyelemmel követi a romániai politikai fejleményeket. Államcsínyt emleget az Európai Néppárt Victoria Nuland, az amerikai külügyminisztérium szóvivője nyilatkozatában kifejtette: Washington szerint a NATO-tag Romániában veszélybe került a hatalmi ágak szétválasztásának elve, az Európai Tanács pedig megbízta egyik szakértői testületét, hogy vizsgálja meg, megfelel-e az európai demokratikus normáknak a román államfő leváltását célzó eljárás. Az amerikai külügyminisztérium hivatalos közleményt is szentelt a bukaresti fejleményeknek, amelyek a tárca szerint alaposan gyengítik a független állami intézményeket, például a bíróságokat. Washington súlyos lépésnek nevezte Băsescu felfüggesztését, egyúttal felszólította a Ponta-kabinetet, tartsa tiszteletben az európai és a transzatlanti közösségeket egyesítő alapelveket és értékeket. Rendkívül keményen bírálják a román kormányt az európai kereszténydemokraták is. Wilfried Martens, az Európai Néppárt elnöke „a teljhatalom irányába tett gátlástalan lépésnek” nevezte az államfő felfüggesztését, ugyanakkor Joseph Daul, az EP néppárti frakcióvezetője egyenesen úgy fogalmazott: a román államelnöknek és a két házelnöknek a házszabály, a törvények és az alkotmány megszegésével történt eltávolítása államcsínynek tekinthető. José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke telefonon fejezte ki aggodalmait Victor Pontának, akinek ezen a héten Brüsszelben személyesen kell számot adnia kormánya intézkedéseiről. Hétvégi közleményében az EB kifejtette: elsősorban azon lépések miatt aggódik, amelyek „korlátozni szándékoznak olyan független intézmények tényleges hatáskörét, mint az alkotmánybíróság”, és amelyek kockáztathatják az évek alatt elért haladást. „A jogállamiság, a demokratikus ellenőrzési és kiegyensúlyozási lehetőségek, valamint az igazságszolgáltatás függetlensége az európai demokrácia sarokkövei, és nélkülözhetetlenek az Európai Unión belüli kölcsönös bizalomhoz” – áll a közleményben, amely arra figyelmeztet, hogy a kormánypolitikának és a politikai lépéseknek ezeket az elveket és értékeket tiszteletben kell tartaniuk. A bizottság megerősítette azt is, hogy az igazságügyi reform és a korrupcióellenes fellépés haladását a mostani fejleményektől függetlenül is vizsgálja, és hamarosan jelentést ad ki az elmúlt öt évben e területeken végzett román munka értékelésével. Ponta stabilitásról beszél Ponta maga is megerősítette, hogy csütörtökön Brüsszelbe utazik, ahol arról akarja tájékoztatni az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet, hogy Románia „visszafordíthatatlanul elkötelezett” a jogállamiság és az igazságszolgáltatás függetlensége mellett. „Több ízben beszéltem már európai partnereinkkel: aggodalmaik és kérdéseik legitimek, és a kormány kötelessége minden szükséges biztosítékot megadni arra vonatkozóan, hogy Románia jogállam, és az is marad, amely betartja az alkotmányosság európai szabványait” – szögezte le a miniszterelnök. A Szociálliberális Szövetség (USL) társelnöke úgy vélekedett, hogy a politikai válságtól függetlenül Románia stabil ország marad, egyúttal ígéretet tett arra, hogy az államfő leváltásáról megszervezendő népszavazásig nem tervez és nem támogat semmilyen személycserét az alkotmánybíróság, a bíróságok, a korrupcióellenes ügyészség, a feddhetetlenségi ügynökség és a titkosszolgálatok vezetőségében, és szavatolja ezek stabil működését. Ponta arról biztosította az ország hitelezőit, hogy a politikai válság ellenére a román kormány teljesíti a nemzetközi pénzintézetekkel szemben vállalt kötelezettségeit, folytatja a szerkezeti reformokat. Die Presse: Ponta „bolsevik tisztogatása” Bő terjedelemben foglalkozik a bukaresti fejleményekkel a világsajtó. „Victor Ponta eltökéltnek tűnik abban, hogy bolsevik típusú tisztogatások révén bebetonozza hatalmát” – írja a Die Presse című konzervatív osztrák napilap Ponta puccsa című írásában. Osztrák elemzők szerint a szociáldemokrata kormányfő arra számíthat, hogy az európai konzervatívok éppúgy kitámadják, mint tették azt a szocialisták az utóbbi hónapokban Orbán Viktor magyar miniszterelnök esetében. A magyarországi helyzettel hasonlítja össze Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem jogászprofesszora a The New York Times amerikai liberális napilap honlapján az elmúlt napok romániai belpolitikai fejleményeit, megállapítva, mindkét országban megkísérlik kiiktatni a hatalom alkotmányos fékeit. A Románia az új Magyarország? című elemzés szerzője szerint „noha a nyomorúságot nem helyénvaló összemérni, a magyarországi helyzet sokkal súlyosabb, mint a romániai, legalábbis egyelőre”. A Frankfurter Allgemeine Zeitung német konzervatív lap Román válság című vezércikkének szerzője úgy véli: legfőbb ideje, hogy az EU pontosan akkora figyelmet fordítson Bukarestre, mint ahogy tette azt Budapest esetében, hiszen szerinte Románia uniós tagsága „óta nem emelkedett ki a korrupció mocsarából, amelyben az inkább palotaforradalmat, mintsem demokratikus forradalmat jelentő »rendszerváltás« óta van”. Rostás Szabolcs Krónika (Kolozsvár) 2012. július 10.Merkel: nem sérülhet a jogállamiság elveAz európai normák betartására szólította fel a román kormányt tegnap a német kancellár. Angela Merkel telefonbeszélgetést folytatott Traian Băsescu államfővel. „Részletesen átbeszélték az aktuális román belpolitikai kérdéseket”, és a román elnök beszámolója „igazolta a német kormány aggodalmait” – közölte Berlinben Steffen Seibert kormányszóvivő. A kancellár szerint elfogadhatatlan, ha az Európai Unió egy tagállamában megsértik a jogállamiság elvét. Az EU közös értékekre alapul, amelyekhez a kormányoknak igazodniuk kell, és ez a román kormányra is vonatkozik – közölte a kormányszóvivő. Angela Merkel hangsúlyozta: támogatja az EU-t, hogy „adott esetben vonja le a szükséges következtetéseket”. Erre Victor Ponta román miniszterelnök e hétre tervezett brüsszeli tárgyalását követően sor kerülhet. Angela Merkel német kancellár tegnapi nyilatkozatára reagálva Victor Ponta miniszterelnök kijelentette: „ha Traian Băsescut azért kell hatalmon tartani, mert telefonál, mi is telefonálunk!” Victor Ponta szerint a demokrácia azt jelenti, hogy Franciaország leváltotta az államfőjét, Spanyolország és Olaszország a miniszterelnökét. „Romániának nincs joga a demokráciára?” – tette fel a kérdést a miniszterelnök. A kormányfő megismételte álláspontját, amely szerint Traian Băsescu felfüggesztése alkotmányos volt, és a tisztségéből felfüggesztett államfőnek ezt követően már a néppel kell „elszámolnia” a július 29-re kiírt népszavazáson. „Nem hiszem, hogy ezek után bárki is megkérdőjelezhetné a román nép jogát, hogy véleményt mondjon az államfőről. Nem hiszem, hogy Európában bárki is kétségbe vonhatná a román nép akaratát” – jelentette ki Ponta. A kormányfő – közvetve a volt kommunista diktátorra, Nicolae Ceauşescura utalva – azt is megjegyezte: 1989-ben is úgy gondolták egyesek, hogy nem lehet a nép előtt elszámoltatni a vezetőket. Victor Ponta tegnap úgy nyilatkozott: más európai városok mellett valószínűleg Berlinbe is ellátogat, hogy a romániai helyzetről beszéljen, de előbb Brüsszelbe utazik. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. július 12.Berendelték Románia berlini nagykövetét a kancellári hivatalbaBerendelték csütörtökön Románia berlini nagykövetét a német kancellár hivatalába, és közölték vele, hogy a német kormány továbbra is erősen aggódik a romániai belpolitikai fejlemények miatt. A német kormány szóvivőjének hivatalos nyilatkozata szerint Lazar Comanescuval közölték azt is: a berlini vezetés meggyőződése szerint az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítésére irányuló, továbbá a bírósági ítéletek kihirdetésével kapcsolatos román kormányzati intézkedések „komoly veszélybe sodorják a hatalmi ágak szétválasztásának elvét". A nagykövetet tájékoztatták, hogy a német kormány elvárja a román kormánytól valamennyi alkotmánybírósági ítélet haladéktalan kihirdetését és végrehajtását – állt Steffen Seibert kormányszóvivő közleményében. A német kormány különösen annak az alkotmánybírósági döntésnek a fontosságát hangsúlyozza, amely szerint a Traian Basescu államfő leváltásáról tartandó népszavazás érvényességéhez a választói névjegyzékben szereplő polgárok abszolút többségének részvétele szükséges – fogalmazott a közlemény. A napokban Angela Merkel kancellár és Guido Westerwelle külügyminiszter is az európai normák betartására szólította fel a román kormányt. A kancellár hangsúlyozta: elfogadhatatlan, ha az Európai Unió (EU) egy tagállamában megsértik a jogállamiság elvét. A külügyminiszter azt emelte ki, hogy az EU közös értékeinek megsértése akár a román uniós integráció lezárását is megkérdőjelezheti. MTI Erdély.ma 2012. július 16.Mégis volna Európa?Románia attól fél a legjobban, hogy az európai testületek újfent megfigyelés alá helyezik, mert akkor nem csupán az derülhet ki, hogy micsoda alkotmányellenes visszaéléseket követtek el a közelmúlt kormányzói – itt elsősorban Victor Pontára gondolhatunk –, hanem az is, mennyi mindent összefüllentgettek az elődök, elnök, miniszterelnök, állami főhivatalnok, miniszterek és egyéb válogatott cigánylegények. A tét nagy, mert nemcsak Schengen úszik, de kipattanhat a csóré valóság, hogy az európai pénzek javát elcsaklizták. Akkor pedig fizetni kell, pontosabban visszafizetni, mert ha pénzről vagyon szó, Brüsszelben nem ismernek tréfát. Ha meg nem fizetnénk? Akkor le is út, fel is út, s már nem csak a schengeni övezetbe nem tesszük a lábunkat, de Brüsszelbe sem. Persze, ez a lehető legdrámaibb forgatókönyv, de nem mi találtuk ki, hanem éppen Brüsszelben mondta valami német… A helyzet az, hogy „vigyázó szemét” mireánk vetette Európa, s talán ideje is volt, mert a szabályszegéseket sárga vagy piros lapokkal szokás büntetni, tehát akár kiállítással is. Politikusaink pedig annyit faultoltak az utóbbi hetekben, hogy az még a Románia iránt eddig igen elnéző brüsszeli bíróknak is soknak bizonyult. Bezzeg soha nem voltak ilyen elnézőek Magyarországgal! Most viszont hirtelen ráébredtek, hogy az eddig kegyelt román politikai elit olyasmiket enged meg magának, ami a grundfoci laza törvényei alá is lealjasul: menet közben ír át törvényeket, szabályokat, érvényben lévő megegyezéseket. Pontáék most viszont öngólt lőttek, s nem csupán Angela Merkel német kancellár vonta össze szemöldökét, hanem Amerika is, az olaszok is, a velencei mindentudók is, sőt a brüsszeli nagyokosok is. Szaladt is Victorka Brüsszelbe bizonyítványt magyarázgatni, de nem lelt túl nagy megértésre és lelkesedésre, s eléggé leforrázottan tért haza, sőt itthon sem tud nagy diadalmakról beszámolni a nyári szenzációkra éhező újságíróknak. Az a helyzet, hogy még a saját európai szocialista cimborái sem ölelték a keblükre, mert a tábora által elkövetett szélhámosságokra még ők sem vevők. Vissza kell hát táncolni a további hatalomharácsolás meneteléséből, s lehet, hogy a visszaélések árát is súlyosan meg kell fizetni. Nekünk, adófizetőknek. Magyari Lajos Székely Hírmondó Erdély.ma 2012. július 27.Borbély-Toró: barátságos csörte TusványosonAz erdélyi magyar belpolitika monopolizálta a Kárpát-medencei fórumot, mindkét fél részéről elhangzottak az utóbbi évekből, hónapokból ismerős vádak, cáfolatok, fricskák. Aki eddig hiányolta az idei Tusványos felhozatalából az igazi, élesbe menő pengeváltásokat, most megkaphatta: majdnem három órás fősátori beszélgetés volt délelőtt a Kárpát-medencei magyar politikai szervezetek között. Az előzetesen közölt programmal ellentétben az RMDSZ is képviseltette magát Borbély László politikai alelnök személyében. A Választások 2012 munkacímű kerekasztalon az MKP, VMSZ, KMKSZ képviselői így adott ponton háttérbe is szorultak az aktuális erdélyi magyar belpolitikai csörték felelevenítése miatt. Répás Zsuzsanna magyarországi nemzetpolitikai államtitkár-helyettes, moderátor elöljáróban felidézte, különleges év az idei, hiszen majdnem minden külhoni magyarlakta területen választások voltak vagy lesznek 2012-ben. A kívánság, miszerint „élj érdekes korban”, Kínában átoknak számít, remélhetőleg ez nem száll a Kárpát-medencei magyar közösségekre – mondta. Össze kell fognunk, szolidaritásra van szükség – hangsúlyozta mind Toró T. Tibor, az EMNP elnöke, mind Borbély László, ugyanakkor mindkét fél részéről elhangzottak az utóbbi évekből, hónapokból mindenki számára ismerős vádak, cáfolatok, fricskák. Helyhatósági választások eredménye: kétféle értékelés Az RMDSZ majdnem 90%-ot kapott a helyhatósági választásokon, és ez azt bizonyította, az erdélyi magyarság nem akar megosztást – jelentette ki Borbély. 22 éven át megvédtük a magyarjainkat, akik tudják, hogy van egy olyan szervezet, amely kiáll mellettük, és ez az RMDSZ, ezért nem volt nagyléptékű átszavazás sem a román pártokra, sem a többi romániai magyar politikai erőre – vélte. A június 10-i választások eredménye egy pillanatkép arról, mit gondolt az erdélyi magyarság, és többek közt azt gondolja, nincs szükség transzetnikus pártokra – replikázott Toró. Ugyanakkor szerinte az EMNP-nek köszönhetően sikerült 100 ezerrel több szavazópolgárt rávenni, hogy voksoljon, igaz, ezeknek 2/3-a az RMDSZ-re adta szavazatát, amit a szövetség azóta sem köszönt meg – jegyezte meg, erre Borbély visszakapcsolta mikrofonját, és annyit mondott: „Köszönjük, csak így tovább.” A többi egyharmad viszont ránk szavazott – replikázott Toró, hozzátéve: még sokat kell tanulniuk az RMDSZ-től, ami „a szavazatok megszámolásának technikáját illeti”. Versenytársak vagyunk, ám a nemzetpolitikában az együttműködés, a szolidaritás, az összezárás, a konszenzus, a munkamegosztás kéne legyen az uralkodó jelszó, és nekünk is így kell Erdélyben nemzetpolitikát folytatni – jelentette ki Toró. Például ilyen közös cél a Sapientia román állami finanszírozása, amelyet egyébként akkreditáció utánra az RMDSZ is ígért, ám a Sapientiát és a Partiumi Keresztény Egyetemet is akkreditálták, mégsem kaptak még finanszírozást. Ilyen cél a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának kérdése is, a kulturális autonómia, Székelyföld sajátos jogállása, ám hiába nyújtottunk be autonómiát javasló tervezeteket a parlamentbe, azt az RMDSZ nem támogatta; Marosvásárhelyen pedig a pártpolitikai érdek brutálisan felülírta a nemzetpolitikait, és nem volt közös magyar jelölt – sorolta Toró. Toró felélesztené az EMEF-et 2009-ben a romániai magyar politikai szervezetek létrehozták az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot (EMEF), amely elért ugyan apró részeredményeket, de el kéne jutni a közös politikai cselekvésig – mondta Toró. „Felszólítom Borbély Lászlót, hozzuk össze augusztus közepéig ezt a fórumot, rakjuk össze erőinket, az összes politikai erőt, mert az őszi parlamenti választásokon szükségszerű az együttműködés” – jelentette ki. Az újratervezés jegyében a magyar szervezetek közti kapcsolatot is át kell gondolni, és egy új egységet létrehozni – tette hozzá. Tőkés László EP-képviselő, az EMNP védnöke a közönség soraiból szót kapva azzal kezdte szónoklatát, hogy félti az RMDSZ-t, mivel a hatalomvakság gyakran fellép a hatalom gyakorlóinál, és a hatalom 16 éve abszolút prioritás számukra, ami egyébként Băsescura, Pontáékra is vonatkozik – jelentette ki. Nehogy magával rántsa ez a társaság az RMDSZ-t, és cserbenhagyja a szövetséget „praktikus opportunizmusa” – fogalmazott. Szerinte a helyhatósági választások eredményeit értékelve nem mellékes, hogy az RMDSZ „a román hatalom magyar megfelelője”, Bihar megyében pl. „egy korrupt, maffia típusú társaság” vette át a hatalmat, a civil szférát is leigázva - mondta. Iliescut is nagy többséggel választották meg korábban, ugyanígy az MSZP-t, Gyurcsányt, mert „a posztkommunista visszarendeződés mindig nagy sikereket aratott”; mit keres az USL-s táborban Kis Sándor és Frunda György? – tette fel a kérdést. Tőkés felszólította az RMDSZ-t, legyen tekintettel a 11-12%-os politikai kisebbségre, mert „ha nem tér észhez, és nem ülünk le tárgyalni, magával ránthatja az egész magyar közösséget”. Üljünk le, készüljünk együtt az őszi parlamenti választásokra, de tegyenek rendet az RMDSZ-ben, mert másképp nem fog menni – fogalmazott kategorikusan Tőkés. Tőkés Lászlót nem vakította el a hatalom, nem – replikázott Borbély, hozzátéve: az EP-képviselő úgy beszél, mintha a hatalom olyan csúnya dolog lenne, de erről esetleg a közönség soraiban jelen lévő Semjén Zsolt magyarországi miniszterelnök-helyettesnek is más lehet a véleménye, lévén hogy 68%-kal kormányoznak Magyarországon. Meg kell találnunk a modus vivendit a mindenkori román kormánnyal, ami nem azt jelenti, hogy mindig kormányon legyünk, most sem vagyunk, hanem hogy tárgyalási pozíciónk legyen – fejtette ki Borbély. Az RMDSZ is volt hatalmon, nemrég pl. Tőkés felszólította három miniszterüket, mondjanak le, rá pár napra meg azt kérte, tegyenek valamit MOGYE-ügyben – akkor most tisztázni kellene, mikor mondjunk le, és mikor legyünk hatalmon – érvelt Borbély. Ezt együtt kellene megtárgyalni – értett egyet a közös egyeztetés szükségessége kapcsán, ugyanakkor megjegyezte, mondhatná ő is, hogy „olyan erős vagyok, hogy megüzenem Angela Merkelnek, hogy a következő hónapban ekkor és ekkor tudnám fogadni”. Ugyanakkor szerinte arról is kellene beszélni, hogy az RMDSZ milyen nemzetpolitikai fontosságú eredményeket ért el az anyanyelv-használattól a közbirtokosságokon át a tanügyi törvényig. A magyarellenes hangulat nem szűnt meg Romániában, és nem biztos, hogy segített a romániai magyar politikai erők közti összefogásnak, hogy két magyar vezető politikus is kampányolni jött Romániába; ezt is meg kéne beszélni – szögezte le Borbély. Párbeszédre szükség volt, van és lesz, de akkor helyezzük a serpenyőre mindazt, amit együtt vagy külön megvalósítottunk – javasolta. Románia nem jog-, hanem „vályogállam”, és ebben a kontextusban ne mondja egy európai biztos, hogy ne mondjunk véleményt az igazságszolgáltatásról, amikor Markó Attilát elítélték a Mikó kollégium visszaszolgáltatása miatt – szögezte le. Borbély ennek kapcsán megköszönte a magyar kormány szolidaritását, és felszólítást intézett a hallgatósághoz: minden magyar legyen ott szeptember 1-jén Sepsiszentgyörgyön a Mikóért szervezett tüntetésen. Toró elmondta, nagyon komolyan gondolják az MPP-vel való együttműködést, akár a fúziót is szorgalmaznák; az MPP őszre összehívta kongresszusát, ahol remélhetőleg megoldják belső problémáikat, és utána már lehet tárgyalni ezekről a javaslatokról. Könnyebb lenne az RMDSZ-szel úgy tárgyalni, hogy nem három, hanem csak két fél ül az asztal két oldalán – fogalmazott. Eltérő véleményen a referendumról A Traian Băsescu leváltását célzó július 29-i referendumot az RMDSZ nem akarta, hanem februárban felvetették akkori koalíciós partnereiknek az előrehozott választások megszervezését. A szövetség végigvitte a kormányzást a PDL-vel, nem ők váltották le Băsescut – hangsúlyozta Borbély. Mivel 1990 óta alapvető jog a polgárok számára a szavazáson való részvétel, természetes, hogy nem távolmaradásra buzdít az RMDSZ, hanem részvételre, és hogy mindenki saját lelkiismerete szerint szavazzon a népszavazáson – magyarázta. Toró T. Tibor szerint azonban félő, hogy ha az RMDSZ ily módon támogatja a román jogállam szétverésével fenyegető USL liberális-szocialista koalíciót, azzal „az egész magyarságot magával rántja”. Az ország megítélése nagyon megroppant a Ponta-kormány alatt, és az RMDSZ mellettük áll, őket erősíti, másik oldalon viszont a PDL, az EMNP, a Fidesz, az Európai Néppárt mondja azt, hogy „épeszű ember ebbe a kocsmai verekedésbe nem áll be”, azaz távolmaradásra buzdítanak a referendumról. Arról, hogy az RMDSZ baloldali-e Az RMDSZ egy európai jobboldali pártszövetség tagja, csak jobboldali pártokkal kormányzott együtt, 2000-2004 között ugyanakkor kívülről támogatta a PSD-t, ez volt az a periódus, amikor elég sok eredményt sikerült közösen elérni – mondta Borbély. 1993 óta a programjukban benne van elég hangsúlyosan az autonómia, ez is bizonyíték arra, hogy fontosak a nemzetpolitikai célok. Toró szerint azonban az RMDSZ-nek be kéne vallania, hogy az MSZP stratégiai partnere. Borbély ezt határozottan cáfolta, és még hozzátette, ugyanakkor természetesen jó viszonyban kell lenni a mindenkori magyar kormánnyal. Októberben egyébként az RMDSZ a PDL-vel közösen szervezi az Európai Néppárt kongresszusát Bukarestben. Határon túli párt bejegyzése Magyarországon Borbély László elismételte, hogy az RMDSZ SZKT-n elhangzott javaslat, miszerint az RMDSZ pártot jegyezhetne be Magyarországon a 2014-es ottani választásokra, csak egy ötlet volt, hiszen az SZKT egy sokszínű grémium, ahol sokféle vélemény elhangzik. Ugyanakkor aggasztónak tartja, hogy az EMNP tényként kezeli, hogy a 2014-es magyarországi választásokkor Fidesz-listán EMNP-jelöltek is szerepelnek majd. Brenzovics László, a KMKSZ alelnöke szerint kívülről is inkább úgy tűnik, egy élc hangzott el az RMDSZ SZKT-n. Egyelőre formálódóban van a határon túli magyar állampolgárok részvételének megszervezése a magyarországi választásokon, ezért 2014 egy reménykeltő, de ugyanakkor lehetséges veszélyekkel is terhes év lesz. B. D. T. (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
